A baj megtörtént

           Bárhol is legyünk Európában, bármerre is nézünk, már nem csak a bevándorlók problémái néznek vissza ránk a médiából, hanem maguk a migránsok az utcáról. Milliók indultak vagy vannak indulófélben Európa felé, akiknek vallási, kulturális és szocializációs háttere inkompatibilis az európai ember életmódjával és akik jelentős része valószínűleg nem fogja betartani a nyugati politikai kultúra olyan létfontosságú szabályait, mint például a vallási és a szekuláris jogrend elválasztása, a magán- és közszféra megkülönböztetése, a nem család- és klán alapú közösségi gondolkodás, a hatalom erkölcsi ellenőrzése, az alkotmányos rend és az alapvető emberi jogok elismerése. Európa elérkezett történetének ahhoz a szakaszához, amikor már nem a nemzetállamai között kirobbanó háborúk fenyegetik a kontinens békéjét, hanem a tömeges bevándorlás. Képesek kell legyünk eldönteni, kik nyerhetnek bebocsátást, kiktől kell megvédenünk magunkat, kiket kell segítenünk és kiket kell visszatoloncolnunk oda, ahonnan érkeztek. Hamar kell választanunk és nagyon oda kell figyeljünk, mert a ma hozott döntéseink az egész jövőnket meg fogják határozni. A folyamatot nem tudjuk visszafordítani, a rossz választás egyben szingularitást is jelenthet ami után nem lesz már semmi. A dilemmát az okozza, hogy nincs olyan választási lehetőségünk, ami egyszerre elégítené ki az egyén szabadságjogait, a népek önrendelkezési jogát, az EU-s szabályokat, a szeretetet hirdető humanizmusokat és ugyanakkor valós megoldást kínálna mindenki számára.

       A természeti és társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások hatására egy visszafordíthatatlan folyamat indult be lavinaként, aminek a neve népvándorlás és honfoglalás. Más világ jön, nem száz év múlva, hanem néhány évtizeden belül, amiről tudjuk, hogy nagyon más lesz, mint a mostani. Nagy tömegek kerekednek fel és új hazát keresnek ott, ahol az életkörülmények kedvezőbbek és ahova lehetséges számukra a bejutás.

        Íme a nagyon valószínű jövőkép. A más civilizációs mintákat követő jövevények tömeges letelepedése és az ennek nyomán kialakuló kezelhetetlen konfliktusok válságba fogják sodorni az ott élőket. Idővel a szaporább bevándorlók kiszorítják a helyi lakosságot, vagy a saját kulturális mintáik átvételére kényszerítik az addigra háttérbe szorított befogadó népességet. A régió nem fogja tudni érvényesíteni technológiai-gazdasági fölényét és még a jelenlegi népességet sem fogja tudni a mostanihoz hasonló színvonalon eltartani, nemhogy annak a többszörösét. Az erőforrások és a hely szűkössége előbb-utóbb óhatatlanul egymás ellen fordítja majd a befogadó és a bevándorló társadalom szegényeit. Az integrálódni nem képes többség érvényesíteni akarja majd autonómia igényét vagy bevezeti a saját törvénykezését, az őslakosság ellenállása pedig polgárháborúhoz fog vezetni és innen már csak egy lépés a legszomorúbb jövő.

         És most jöjjön a nagy kérdés: ilyen körülmények között megtagadhatjuk-e a jobb életre vágyakozó népektől - mondjuk ki: ázsiaiaktól és afrikaiaktól - hogy ott telepedjenek le családjaikkal, ahol akarnak?

        A válasz nem könnyű, mert a bevándorlók egy (kis) részét - azért ez lehet akár milliós nagyságrendű is - háború vagy diktatúra elől menekülők teszik ki és igen, az alapvető szabadságjogok minden embert egyformán megilletnek. A civilizált országokban tehát a menekülteket megilleti a védelem és abban az esetben (de csak abban az esetben), ha helyesen járunk el, befogadásuk nem okozhat nagyobb gazdasági vagy társadalmi problémát, esetleg túl nagy kulturális feszültségeket.

        A közösség érdekében és felhatalmazásával a saját földjén működő demokratikus jogállam feladata, hogy szabályozza a letelepedést és kizárólagos erkölcsi és politikai joga, hogy az általa képviselt közösség nevében eldöntse, kit és milyen feltételekkel bocsát be a maga területére. Az állam kötelessége az ország törvényes rendjének, területi integritásának, lakói biztonságának védelme bárkivel szemben, így az állam egyes polgáraival és más államok polgáraival szemben is. A közszabadság és a közjó tehát elsőbbséget élvez ilyenkor az egyén jogaihoz képest, mert az egyéni szabadságra csak a közösség tagjaiként számíthatunk, amely elkötelezte magát ezen értékek mellett.              Ezért az állam határozott intézkedéseket kell tegyen a közösség érdekében, még akkor is, ha azok ellentmondanak olyan humanitárius elveknek, amelyek a pillanatnyi "emberséges" megoldáson kívül semmi mást nem vesznek figyelembe.

        Bár a gyakorlati tennivalók meghatározásához a én hozzáértésem nem elegendő, úgy gondolom, hogy az alapvető intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni:

1. Meg kell állítani a migrációt a határoknál (erre való a kerítés), mivel az esetleges visszatoloncolás még ennél is kegyetlenebb lehet és tömegesen szinte kivitelezhetetlen. Szigorúan fel kell lépni a határsértők és az embercsempészek ellen.

2. Menekülttáborokat kell nyitni a határ mentén ahol fedél, ágy, tisztálkodási lehetőség, élelem, innivaló, orvosi ellátás, információ, felvilágosítás várja a migránsokat és amíg egy adott személy elbírálása tart, addig ott fog tartózkodni kulturált körülmények között és nem bolyong összevissza az ország területén.

3. Minden bebocsátást kérőt nyilvántartásba kell venni (személyes adatait, iratait ha vannak és igen ujjlenyomatát), késlekedés nélkül kell elbírálni az esetét (valóban menekült-e, honnan érkezik, jogosult-e belépésre, melyik országba mehet) , utána rögtön meg kell hozni és végre kell hajtani a döntést: jogosult-e időszakos védelemre, vagy akár letelepedésre. Ha jogosult, valamint tudomásul veszi és vállalja, hogy Európa csak azokat fogadja be, akik tisztelik értékeit, elfogadják törvényeit, elismerik lakóinak jogát szabadon választott életmódjukhoz, akkor folytathatja útját az EU-ba, abba az országba ahova kijelölték, ha pedig nem jogosult, akkor nem engedik belépni az országba.

4. Ha nincs rend, akkor nem lehet fenntartani a többség által követelt erkölcsi szabályozást és a demokratikus struktúrák sikerét. Meg kell tehát védeni a rendet, mindenáron és bármekkora erővel! Aki nem tartja be a törvényeket, és aki még a legalapvetőbb együttműködésre sem hajlandó, azzal nem lehet mit kezdeni. Még segíteni sem tudunk rajta.

         Ha van akinek nagyon nem tetszik a javaslatom, vesse el azzal, hogy embertelen, erkölcstelen, megalázza a bevándorlókat, stb. Gondosan mérlegelje azonban szavait, mert egy rendkívüli helyzetben minden kimondott szónak jelentősége lehet.

5. A végére hagytam azt a lehetőséget, ami az igazi megoldást jelentené: ha a menekülni kényszerülők békén élhetnének szülőföldjükön. Európa vezetőit meg kell győzni arról, hogy ne a letelepedésben, hanem az otthonmaradásban támogassák a kontinens határait szó szerint ostromló tömeget. Ehhez a feltételek megteremthetők: a javak eloszlásának szélsőséges egyenlőtlenségét kellene enyhíteni, segíteni az ökológiai változásokhoz való alkalmazkodást, s mindenekelőtt felszámolni a terror-államok és terrorista csoportok rémuralmát. 

        Hatalmas áldozatot jelent ez Európa népének, de ezt a globális felelősségünk elismerése megköveteli.