A Bayes tétel középpontjában az az alapelv áll, hogy még nagyon kevés rendelkezésre álló adat esetén is képesek vagyunk a jövő előrejelzésére úgy, hogy feltételezéseket teszünk, amelyeket majd módosítunk a világról történt megfigyeléseink alapján. A módszer arra szolgál, hogy meghatározzuk jövőbeli események valószínűségét a múlt hasonló eseményei alapján. Van, amikor képtelenek vagyunk a bayesi következtetésre, noha éppen arra lenne szükség. Vegyük például az orvosi diagnosztikát. Minden diagnosztikánál be kell kalkulálni a hamis pozitív esetek arányát és a kór tényleges elterjedését. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, az torzítja képünket a valószínűségről és igen, implicit a valóságról is. Márpedig az orvosok rendszeresen összetévesztik annak a valószínűségét, hogy a teszt pozitív, ha a páciens nem fertőzött, azzal, hogy a páciens nem fertőzött, ha a teszt pozitív. Például egy orvos, aki nem hallott a bayesi valószínűségekről, azzal a hírrel aranyozhatja be egy páciense délutánj...