Idill

        Még ma is akadnak akik úgy gondolják, hogy régebben ha nem is jobb, de idillikusabb volt az élet. Így képzelik el a régmúlt egyszerűségét, nyugalmát és barátságos légkörét: A család a ház tűzhelye köré gyűl. Az apa felolvas a Bibliából, míg az anya marhahúst főz. Az újszülött fiúcskát az egyik nővére csitítgatja, a legidősebb fiú kannából vizet tölt az asztalra helyezett cseréppoharakba. Nővére az istállóban a lovakat eteti. Az ablak alatt egy kismadár csicsereg. Nyugalom honol mindenütt. Nincs forgalom, nincs környezetszennyezés, nincs stressz, sehol egy drogdealer. 

        Most lássuk az érem másik oldalát: A felolvasást meg-meg szakítja az apa hörghurutos köhögése, ami előjele a férfi 43 éves korában - átlagéletkor feletti - tüdőgyulladás miatt bekövetkező halálának. Persze az égő fa füstje sem javítja az állapotát. Az anyát egy fájós fog kínozza. A csecsemőt nemsokára elviszi a himlő, most is a betegség miatt sír. Nővére hamarosan egy iszákos durva férj tulajdona lesz. A víz amelyet a nagyfiú tölt ki, fertőzött a tehenektől, amelyek a patakhoz járnak inni. Ennek még lesznek következményei. A szomszéd épp most ejti teherbe a másik nagylányt a pajtában, a születendő kicsit majd az árvaházba adják. A vacsorát fa evőeszközökkel fogyasztják, fatálakból. A marhahús szürkészöldes színű és tele van porcogóval, ritkán jut az asztalra zabkása helyett, zöldség, gyümölcs az évnek ebben a szakában nincs. A gyertya sokba kerül, ezért hamar eloltják, csak a tűzhely biztosít némi fényt. Az apa egyszer eljutott a városba, de az utazás egyheti keresetébe került. A kabátjáért egyhavi keresetét adta, amely most már csupa tetű. Ami pedig az ablak alatt csicsergő kismadarat illeti, a fiú másnap befogja és megeszi. A család egyetlen tagja sem járt iskolába, soha nem járt színházban, nem festett képeket és nem hallott zongoraszót. 😒

 

(Forrás: Matt Ridley - A józan optimista)