Migráció mérnöki szemmel

Értelmezés szerint a szabályozás: valamit irányítás alatt tartani, a kívánt állapotot fenntartani a zavaró tényezők kiküszöbölésével. A szabályozás egy zárt körű hatás-sorozat, amelynek legfontosabb eleme a döntés és a következmény közti visszacsatolás, amely a rendszer működésére vonatkozó információkat kiértékeli, ez alapján meghatározza az előirányozott értéket és visszavezeti a szabályozó mechanizmusba, amely azután összehasonlítja a szabályozó mennyiséggel, s eltérés esetén beavatkozik, vagyis módosítja a rendszer működését olyan formában, hogy a hibajel minél kisebb legyen. Fontos, hogy a visszacsatolás negatív legyen, azaz a hibajel egy olyan kompenzációs folyamatot generáljon, amely gyengíti a bemeneti változók hatását és csökkenti az eltérés nagyságát.

Alkalmazzuk most ezt a technikát a társadalmi életünkben, a migráció szabályozására. Ebben az esetben a szabályozás az a folyamat, amely kompenzálja a migrációnak a közösségünkre gyakorolt zavaró hatásait és elősegíti a rendszer alkalmazkodását a változó külső feltételekhez. A szabályozásának egyfelől magában kell foglalnia a mozgás szabadságán, így a tartózkodási hely szabad megváltoztatásának a jogán alapuló, az adott közösségből kiinduló vagy oda visszatérő vándorlás normatív kereteit, másfelől az ebbe a közösségbe érkezésre és az ott tartózkodás módjaira és körülményeire vonatkozó intézkedéseket. A feladat, meghatározni a szükséges szabályozó mechanizmust és a visszacsatolást a szabályozandó közösség és a szabályozó mechanizmus között.             

Nézzük sorban a rendszer elemeit.

1.      A szabályozó mennyiség a migráció, a szabályozandó rendszer pedig az Uniót alkotó nemzetállamok közössége.

2.      Az eredmény: a közösség térben és időben változó együttműködésének a megnyilvánulása, stabilitása és fenntarthatósága.

3.      A hibajel - az eltérés a valóság és a kívánt eredmény között - a mi esetünkben az Uniós elképzelés és a tényleges migrációs adatok közötti különbség jelenti. Helyes meghatározása fontos követelmény, de nem elégséges a helyes szabályozáshoz. Szükséges meghatározni a reakcióidőt is, vagyis hogy a rendszer milyen gyorsan reagál a változásokra.

4.      Az előírt érték a mi esetünkben a kvóta (migrációs keret) és a megállított, visszafordított, kitoloncolt személyek együttes száma. A kvóta meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a népesség számának csökkenése önmagában nem jelentene problémát, viszont gondot jelent a népesség strukturális változása, hiszen a csökkenés együtt jár az átlagos életkor és a születéskor várható átlagos élettartam növekedésével, vagyis a társadalom elöregedésével.

5.      A szabályozó mechanizmus több kritériumnak is eleget kell tegyen. A feladat nehéz, hiszen nincs olyan választási lehetőségünk, ami egyszerre elégítené ki az egyén szabadságjogait, a népek önrendelkezési jogát, az Uniós szabályokat, a szeretetet hirdető humanizmusokat és ugyanakkor valós megoldást kínálna mindenki számára.

6.      A beavatkozás - a szabályozó mechanizmus hatása a szabályozandó rendszerre - eredménye az integráció, akkulturáció, asszimiláció és multikulturalizmus.

7.      A szabályozott rendszer legfontosabb eleme, a visszacsatolás, amelynek a minősége határozza meg a rendszer stabilitását és végső soron a közösség életminőségét. A tét nagyon nagy, hiszen a bevándorlók befogadása nem okozhat a még szabályozhatónál nagyobb gazdasági vagy társadalmi problémát, sem túl nagy kulturális feszültségeket.

Végül nézzük magát a szabályozott rendszert. Nem túlzás azt állítani, hogy Európa legfontosabb hosszú távú kihívása a gyorsuló népességfogyás, a rohamos elöregedés, amelynek társadalmi következményei már ma is nagyon sok helyen szembetűnőek. Egészen biztos, hogy a jelenlegi tendenciák mellett fenntarthatatlanná válnak az elosztórendszerek és a társadalom hatalmas krízisnek néz elébe. A kérdés, hogy a migráció mennyiben tudja ezeket a folyamatokat tompítani, megállítani vagy esetleg visszafordítani?