Milyen evolúció?

        Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mondta József Attila és talán arra gondolt, hogy lehet valamihez úgy érteni, hogy az ember csinálja és lehet úgy, hogy az ember gondolkodik róla.

        Sok esetben a gondolkodás becsléseken alapul, hiszen a jelenlegi tudásszintünkkel nagyon nehéz túltekinteni a jövő eseményhorizontján. De a mérőszámok értékeit, a paraméterek állásait és a trendeket meg tudjuk határozni a kor legtekintélyesebb műszaki szakembereinek állításai, munkái, közleményei alapján, illetve nemzetközi technológiai intézetek előrejelzései alapján, amelyek szimuláláson, modellezésen, kísérleteken vagy visszafejtéseken alapulnak.

        Például azt biztosan jól meg tudjuk becsülni, hogy a számítógépek hamarosan többre lesznek képesek, mint az emberek által adott utasítások puszta követése és hamarosan kénytelenek leszünk úgy tekinteni egy gépre, hogy az intelligens viselkedést mutat. Most még csak azt teheti amire beprogramozták, de hamarosan előállhat saját kezdeményezésekkel, ami egyenes út a szabad akarat felé.

        Az emberi agy számítási teljesítményére nagyon sok becslés született, ezek a már visszafejtett agyterületek működésének a modellezésén, szimulálásán, vagy akár lemásolásán alapulnak. Nos, a becslések alapján a szuperszámítógépek már a következő évtized elején el fogják érni az emberi agy funkcionális emulálásához szükséges számítási teljesítményt. De ez még nem igazi mesterséges intelligencia. Habár a számítógépek gigantikus mennyiségű információt képesek tárolni és rengeteg matematikai műveletet tudnak elvégezni nagyon rövid idő alatt, amikor más jellegű képességekről van szó, mint értelmezésről, tanulásról, alkalmazkodásról és interakcióról, a számítógépek még messze alulteljesítenek.

        Amíg ilyen eltérések vannak az emberi és gépi teljesítmény között, a szkeptikusok szánakozva nézik a látszólag reménytelen erőfeszítéseket a szakadék áthidalására. Az exponenciális fejlődés hatására aztán a teljesítmény megítélése nagyon hirtelen vált majd át szánakozóból meglepettbe, ahogy az annak idején Kaszparovval is megtörtént, hogy pár évvel két szánalmas próbálkozás után egyszerre csak megverte az IBM Deep Blue sakkgépe és többet aztán már nem is tudta legyőzni. Vagy amikor Watson számítógépe természetes nyelven kommunikálva legyőzte Rutter és Jennings korábbi kvízbajnokokat.

        Mindez persze még nem nevezhető valódi áttörésnek a mesterséges intelligencia kutatásában. A Deep Blue nyers erővel győzött a sakkjátszmában: másodpercenként 200.000.000 pozíciót értékelt és vetett össze 700.000 múltban lejátszott nagymesteri játszmával. A Watson szintén óriási processzorteljesítményével nyert: 4 terrabájtos memóriájában 200.000.000 oldalnyi információt tárolt és kereséskor másodpercenként 1.000.000 könyvnek megfelelő információmennyiséget tudott átnézni.         Az ember mentális folyamatai viszont különböző idegek számtalan jeléből és analóg hullámaiból állnak össze, amelyek így nem csupán bináris igen-nem adatokat képezhetnek, hanem olyan válaszokat is, mint talán, valószínűleg, és végtelen sok más finom árnyalatot. Az emberi agy legbonyolultabb képessége az érzelmi intelligencia, az érzelmek megértése és az azokra való adekvát reakció. Erre a mai számítógép nem képes, de a fejlesztés exponenciális lendülettel tart!

        Bizony, ha valami nem ellentétes a fizika törvényeivel, akkor annak megépítése csak műszaki és gazdasági kérdés. Az elmúlt 5-10 évben többet tudtunk meg az agyról, mint előtte az egész emberi történelem során. Több mint ötvenezer idegtudós van a világon, akik több mint háromszáz szaklapba írnak cikkeket. Még ők sincsenek tisztában a napjainkban folyó kutatások teljes mélységével!

        A csodálatos előrelépések által ígért lehetőségek olyan óriásiak, hogy már a politikusok figyelmét is felkeltették (a szociológusokét és teológusokét még nem). Obama elnök bejelentette, hogy szövetségi forrásokból 3 milliárd dollárt biztosítanak a BRAIN (Brain Research Through Advancing Innovative Neurotechnologies) projekt számára az agyon belüli útvonalak feltérképezésére, egészen az egyes agysejtek szintjéig.

        Az Európai Unió ezzel szinte egy időben jelentette be, hogy 1,2 milliárd eurót fordítanak az Emberi Agy Projektre, amelynek a célja az emberi agy számítógépes szimulálása és az emberi agy szilícium alapú másolatának létrehozására. A projekt még csak 140 dollárt emésztett fel, de dr. Markram, a projekt vezetője (Lausanne Egyetem) már bejelentette, hogy szerinte ez már nem tudományos projekt, hanem mérnöki vállalkozás.

        Az agy visszafejtésének van egy harmadik útja is, az agy fejlődéséért felelős gének megfejtése. Ezt az utat támogatja Paul Allen (a Microsoft társtulajdonosa) aki előbb 100 millió dollárt ajánlott fel az egéragy atlaszának elkészítésére, majd egy nagyságrenddel nagyobb összeget az Emberi Agyatlasz elkészítésére.

        A három fő irányzaton kívül egy sor nagyobb, pl. az orvosi Watson projekt 1 milliárd dolláros kerettel a kognitív számítástechnika fejlesztésére, illetve kisebb kutatási projekt fut, pl. a DARPA (amerikai védelmi minisztérium) évente 24 millió dollárt költ az agy és számítógépek közvetlen csatolófelületeinek kutatására, az MIT, Stanford, Caltech, Duke, Max Plank Intézet, IBM, stb. (a stb. még további 15-20 neves intézetet jelent) 10 milliót költ évente brain-computer interface kutatásokra. A Human Connectome Project (az USA Országos Egészségügyi Intézete pénzeli, az UCLA és a Harvard vezeti) évi 40 millió dolcsit fogyaszt.

        Szóval, jobban tennénk, ha elkezdenénk gondolkozni a válaszokon az olyan kérdésekre, mint: hogyan változik meg a társadalom, ha az információ alapú technológiák elsajátítják az összes emberi ismeretet és jártasságot, az emberi agy érzelmi és erkölcsi intelligenciáját? Mert ha majd a nem biológiai entitások is érzelmi és spirituális élményekről tesznek majd tanúbizonyságot, ők is embernek mondják majd magukat és követelik az embernek kijáró érzelmi és spirituális élmények teljes skáláját.