Légzés szabadon

 

          A légzés komoly munkavégzést jelent. Nyugalmi állapotban a szervezet energiafelhasználásának 3-5 %-át a légzőizmok fogyasztják. Ennyi energiával naponta 25 tonnát 1 méter magasra lehetne emelni, vagy ha úgy tetszik, 1 kg tömeget 25.000 méterre. Intenzív munkavégzésnél akár a 25-szörösére is növekedhet ez az energiafelhasználás! A légzés által az ember oxigént kap, mely a sejtekben zajló folyamatoknál energiaforrásként szerepel. A szén-dioxid mint az oxigén-anyagcsere fontos melléktermékét, a sejtek folyamatosan termelik, a vér a tüdőkhöz szállítja, ahonnan aztán a kilégzéssel kiürül. Az egészséges szervezet sejtjei 2% oxigént és 6,5% szén-dioxidot tartalmaznak. A belélegzett levegő 21% oxigént, 0,04% szén-dioxidot, a kilélegzett levegő körülbelül 16% oxigént, 4,0% szén-dioxidot tartalmaz, a többi gázok százalékos aránya csak kismértékben változik. Egy felnőtt ember percenként átlagosan 14 alkalommal vesz levegőt, ami percenként 7 liter. Összesen kb. 2 liter oxigén kerül a szervezetbe egy perc alatt és kb. 1,9 liter szén-dioxid távozik. A kilélegzett szén-dioxid-mennyiségét az agy légzésszabályozó központja a légzés gyorsaságának és mélységének változtatásával szabályozza. A véráramban szállított oxigént a vörösvérsejtek csak akkor tudják optimálisan (100%-ban) leadni a sejteknek, ha a szervezet szén-dioxid koncentrációja eléri a 6,5%-os szintet. Amikor a sejtek szén-dioxid tartalma leesik, a sejtek nem tudják feldolgozni a vérrel jövő oxigént és a szervezetben energia hiány lép fel (pl. 5% szén-dioxid tartalom esetén a sejtek a vérrel érkező oxigén 75%-át képesek felvenni). A 6,5% és 3% közötti szén-dioxid értékeknél a szervezet még tud alkalmazkodni, és életben tud maradni a védőreakciók és különböző kompenzáló mechanizmusok ill. rendszerek segítségével. Ha viszont a szén-dioxid szintje a sejtekben 3% alá esik, akkor a hasznosítható energia mennyisége kevésnek bizonyul a szervezet életben maradásához, és bekövetkezik a halál. 

        A bökkenő az, hogy a légzési ingert a szén-dioxid többlet váltja ki. Csak ha a szén-dioxid koncentráció elér egy bizonyos küszöbszintet, agyunk légzésközpontja akkor utasítja a légzőizmokat a légzési ciklus beindítására. Ha pl. stressz hatására huzamosan túllélegzi magát az ember, vagyis a szükségesnél gyakrabban és nagyobb mennyiségben vesz levegőt, tüdejében a szén-dioxid koncentráció tartósan a küszöbszint alatt marad. Agya ekkor egy idő után átprogramozza magát és ezt az alacsonyabb szén-dioxid szintet tekinti normálisnak és kevesebb levegővel már nem éri be. A percenként vett levegő mennyisége a normális 4-6 literről megemelkedhet akár 10-20 literre is. Ha szájon keresztül lélegzünk, szintén csökken a vérünk szén-dioxid szintje, és ha huzamos ideig így lélegzünk ugyancsak kialakul a túllégzés vagy hiperventilláció. Ezután már akaratunk ellenére is hamarabb jelentkezik a légzési inger, így alakul ki az állandó túllégzés, aminek következtében a test nem kap elegendő oxigént, melynek hatására az anyagcsere leromlik és különféle betegségek alakulhatnak ki.

        Védelmi szoftvereink persze működésbe lépnek. A sejtek csökkenő oxigénbefogadása miatt a szervezet lelassítja a vérkeringést a vérnyomás csökkentésével és az erek tágításával. Ebben az esetben kevesebb szén-dioxid mosódik ki a vérrel. A következő stádiumban, amikor ez már nem segít, a vérkeringés felgyorsul a vérnyomás növelése ill. az erek összeszűkítése által. Ily módon egy időegység alatt több vérsejt jut el a szövetsejtekhez. Ha ezen reakciók kevésnek bizonyulnak, vagy tovább folytatódik a sejtekben lévő szén-dioxid csökkenése, akkor bekapcsolódnak az egész szervezet védőmechanizmusai. Ehhez energiát kell megtakarítani, s ezt az életben maradáshoz nélkülözhetetlen központokba kell juttatni. A többi rendszerünk tehát takarékos energiafogyasztásra áll át. Amikor ez bekövetkezik, testünk kémiai egyensúlya felborul, és testünk működése egyre inkább el fog térni az optimálistól.

        Tanuljuk meg, hogyan emelhetjük szén-dioxid szintünket azért, hogy elkezdhessünk fordított üzeneteket küldeni agyunknak, hogy az, érzékelve a változást, visszaállítsa légzésünket a helyes arányra. Mindezt megtehetjük egyszerű légzőgyakorlatok segítségével is, mint ahogy azt a mellékelt ábra is szemlélteti. Feküdjünk féloldalt, keresztbe tett lábbakkal a földre. Tegyük a jobb tenyerünket a jobb halánték területére, ökölbe szorított bal kezünket támasszuk a földre. Majd kezdjük el a teljes jógalégzést lentről felfelé: először telítsük meg a tüdő alsó szakaszát, ilyenkor a köldök alatti terület fog emelkedni, utána pedig telítsük meg a tüdő felső szakaszát, ilyenkor a mellkas, a bordakosár tágul. Ha megtelt a tüdő levegővel, lentről felfelé engedjük ki lassan. Fontos, hogy pont annyi ideig tartson a kilégzés, mint a belégzés! Kilégzéskor először engedjük ki a tüdő alsó szakaszából a levegőt, tehát a köldök alatti területből préseljük ki, majd engedjük ki a tüdő felső szakaszából is a levegőt. Az is fontos, hogy stresszmentesen, végig az orrunkon lélegezzünk. A teljes légzést ismételjük meg legalább tízezerszer. Utána lazítsunk még pár óráig természetesen lélegezve. 😊