Digifrénia

          Amerikában éppen most hagyják abba a folyó kézírás oktatását hivatalosan. Gyakorlatilag a kézírás meg fog szűnni, hiszen majdnem minden fiatal okos-telefonok vagy számítógépek klaviatúráján tölti az életét. A szemünk előtt nő fel egy új digitális nemzedék, az SMS- és Chat-kultúrán, akinek az identitásformáló élményét az új infokommunikációs technológiák határozzák meg és aki a tollat még elemi szinten is alig tudja majd használni. Azért még van remény. Noha az analóg világ tökéletes másolatára már teljes mértékben képesek vagyunk, még a teljesen digitális rendszereknek is tartalmazniuk kell olyan interfészeket, amelyekkel a valós, tehát analóg világgal lépnek kapcsolatba. Sajnos közben elfelejtjük, hogy valójában milyen is az analóg világ. Hamarosan valós csak az marad, amit nem lehet digitalizálni. Mondjuk egy vers, vagy egy dal. Mert a forrása – a betűk, amiket legalább nyolc bitre azért mégiscsak kódolni kell, hogy láthassuk a képernyőn – nem egyezik meg a tartalmával! Mert abba, hogy: "A csöndemet majd ki veszi el, ha tetten érnek hallgatáson?", na abba ma még belerokkan a digitális világ. Szerencsére. 😉