Tudat

Mindeddig nem sikerült megmagyarázni egyértelműen a tudat és a szubjektív érzések eredetét, és ez alighanem a tudomány legnagyobb megoldatlan problémája. Egy misztérium. Egy olyan jelenség, amellyel kapcsolatban nem tudjuk mit gondoljunk róla - egyelőre. Úgy néz ki, hogy az általunk tapasztalt világ csak egy szelete egy nagyobb valóságnak, ami a tér-idő tudásunkat most még nagyságrendekkel meghaladja és ezt nem tudjuk megmagyarázni a jelenlegi ismereteinkkel. De azon elgondolkodhatunk, hogy a valóság, vagyis amit mi érzünk, látunk, tapasztalunk a környező világból, az tényleg valós-e? Mi van, ha az agyunk határozza meg a valóságot? 

Még nincs tudományos magyarázat arra, miért váltanak ki bennünk érzéseket és érzelmeket a külvilágból érkező ingerek. De a tudomány felderített már egy jó pár agyi neuro-fiziológiai folyamatot, amelyek akár létrehozhatják a tudatosság jelenségét. Számos kísérlet bizonyítja például, hogy ingerszegény környezetben az agy megteremti a saját valóságát, amihez nem szükséges hallanunk, látnunk, vagy éreznünk. Más kísérletek bizonyítják, hogy a rituálék, melyek transzcendens állapotokat tudnak előidézni, komoly hatást fejtenek ki a hipotalamuszra. Vagy, hogy a meditáció során a hippokampusz tompítja az érkező ingeráramot. Különböző agykutatások eredményei azt is sejtetik, hogy a vallásos tapasztalások erőteljes érzelmi élmények, melyek az agykéreg alatt, a fejlődéstörténetileg legrégebbi agyterületben, a limbikus rendszerben gyökereznek. Kiderült az is, hogy a halántéklebenyi epilepsziában szenvedők közt másokhoz képest sokkal több a vallásos ember. 

Nem jelenthetjük ki tehát biztosan, hogy az agyunk nem képes létrehozni egy virtuális tapasztalás szerű szubjektív tudatszerű információs bázist, amelyet az idegrendszer kifinomít, eltárol és felhasznál, mivel jelentős túlélési értékkel rendelkezik.

Modern képalkotó eljárásokkal megállapították, hogy mikor az elvárásainkhoz képest jobb, vagy ugyanolyan információval szembesülünk, akkor az agyunk frontális lebenyében nagy aktivitás mérhető. Mikor viszont számunkra kedvezőtlen az információ, alig mutatható ki ez az agyi aktivitást. Tudatunk a számunkra nem kedvező információt képes elnyomni, mi több, el is nyomja. Ez a remény. Amikor valamire számítunk, annak ellenére, hogy az általunk tapasztalható fizikai világ esetleg teljesen mást sugall.