Jövőkép

Nem különös, hogy noha már több évtizede és az élet több területén a digitális technika átvette a helyet, úgy is mondhatnánk, hogy leváltotta az analóg megoldásokat, mégis, csak alig pár éve kezdtünk digitális korról beszélni?

Sokan úgy gondolják, hogy a jelenség oka az, hogy az utóbbi időben a társadalom mellett nagyon megváltozott a gazdaság is, sőt ezt a változást próbálja követni az iskola, ami most már erre a változásra fel kell készítenie nem csak a következő generációkat, hanem úgy néz ki, hogy a jelenkor emberét is.

Egy új ipari forradalom kezd kibontakozni, a gőzgépek (1769), a szerelőszalagok (1871) és az automatizáció (1950) ipari forradalma után most a negyedik, ami a gazdasági folyamatok teljes digitalizációjáról szól és a fizikai és a virtuális világ összeolvadását jelenti.

Ipar 4.0 a neve ennek az új gazdasági stratégiának és egyben a hajtómotorja a gazdaság és társadalom egyre gyorsuló digitalizációjának. Barátkozzunk meg ezzel a jelenséggel, mert pár év múlva ez a mindennapi életünk velejárója lesz. Mint ahogy az az elnevezés, hogy kíber-fizikai rendszerek, most még nagyon idegenül hangzik, de meg kell vele ismerkednünk, mert ez jelenti az Ipar 4.0 stratégiájának az alapját: intelligens kapcsolat és kommunikáció a gépek között, amely lehetővé teszi, hogy a hálózathoz csatolt eszközök kapcsolatot kezdeményezhetnek és információt cserélhetnek emberi beavatkozás, vagy segítség nélkül. Ezek szerint minden termék egy digitális lánchoz fog tartozni, amely magába foglalja nem csak a tervező-fejlesztő műhelyeket, gyárakat, raktárakat és az elosztó központokat, hanem a piacokat is, az üzleti partnereket, a vevőket, szolgáltatásokat, és még sok más külső tényezőt is, mint például az egyéni igények valós idejű visszajelzését.

Ráadásul, hogy a dolog még komplexebb legyen, a rendszer nem csak az előbb említett módon horizontálisan integrált, hanem vertikálisan is. Ez azt jelenti, hogy magukban a munkadarabokban, a termékekben, a gyártó-gépekben, de még az alkatrészekben is, olyan beágyazott szenzorok, mikrovezérlők és vezeték nélküli hálózati elemek kapnak helyet, amelyek önállóan képesek adatgyűjtésre, információ cserére, optimális irányításra és irányíthatóságra, a mért és kapott adatok alapján.

Bizony, ez azt jelenti, hogy maguk a termékek fogják irányítani saját gyártásukat. A készülő intelligens termék kommunikál a hálózatba szervezett termelés gépeivel, maga ellenőrzi, hogy milyen alkatrészek kerülnek beépítésre, melyik munkafázis indul, a termék melyik változata fog elkészülni, és az milyen csomagolást, tárolást, szállítást igényel.

Ez a jövőkép: hamarosan a gyárak teljesen önszabályzók lesznek és optimalizálni fogják saját működésüket, mert már képesek vagyunk megépíteni olyan rendszereket, amelyek a természetes világ önszervező elveit ötvözik emberi technológiánk egyre gyorsuló képességeivel és jóval többre képesek, mint alkotórészeik összessége.

Az új világ, új követelményeket támaszt velünk szemben is. Előre látjuk, hogy mi fog történni, de arra nehéz válaszolni, hogy mik lesznek ennek a következményei. Hogyan tudunk majd alkalmazkodni? Ki fogja megoldani a digitális gépesítés okozta társadalmi feszültségeket, az új szociális helyzetet? Kibírjuk-e egyáltalán az egyre gyorsuló változást?