Mentsük meg tudatunkat!

        Úgy hisszük, hogy gondolatainkat képesek vagyunk irányítani. Pedig bizonyított tény, hogy a tudat természetes állapota inkább a káosz, semmint a rend, és a figyelmünket lekötő külső inger hiányában gondolataink rendezetlenül cikáznak. Jó tudni, hogy a tudatunk szabályozott információkat igényel a rendezett működéshez és ha nem kap világos célokat, agyunkba visszatér a káosz. Megoldást kell találnunk tehát erre a zavaró problémára.

        A sporttevékenységek például, és itt természetesen elsősorban a focira gondolok, a figyelmet a kijelölt határok és világos szabályok medrében tartják. Az ilyen tulajdonságú tevékenységek hiányában a tudat összevissza kóborol, s előbb-utóbb valami fájdalmas gondolatnál, vagy kielégületlen vágynál köt ki.          

      Ilyenkor a legjobb dolog amit tehetünk, hogy elszánjuk magunkat és egy sportcsatornára kapcsolunk és megnézzük kedvenc csapatunk játékát. Ez a művelet új irányt szab az elménknek és a feltörő rossz gondolatok ismét visszasüllyednek a tudat küszöbe alá. Nagyon fontos, hogy sok ilyen tevékenységet nézzünk meg és éljük bele magunkat a látottakba, megelőzve ezzel számos tudati és tudat alatti rendellenességet.

        Ám a tudatunk fontos védekező eleme az, hogy a kellemetlen káosz akkor is kialakul benne, ha nem foglalja le valamilyen célirányos cselekvés. Fejlődéstörténetileg elfogadható magyarázat erre az evolúció által ránk erőszakolt biztonsági tényezőre, hogy valószínűleg jó, hogy szükségünk van külső cselekvésre ahhoz, hogy rend legyen a fejünkben. Mert ha megelégednénk azzal, hogy csak ülünk a TV előtt és kedvenc csapatunkkal kapcsolatos kellemes gondolatokat forgatunk a fejünkben, akkor ki fog elmenni a meccsekre és szurkolni a kedvencnek?

        Na de mit tegyünk, ha éppen nem közvetítenek semmilyen focival kapcsolatos műsort és nincs meccsnap sem. Nos, ilyenkor, a tudomány mai állása szerint, kétféle lehetőségünk is nyílik a tudat - többnyire a szorongás vagy unalom fájdalmas élménye által kiváltott - véletlenszerű működésének az elkerülésére. Az egyik: kívülről kényszerítjük tudatunkra a rendet. Elménkben lepergetjük az utolsó 10-15 focimeccs legfontosabb jeleneteit. Elmerülünk a feladatban, koncentrálunk a dologra és ezzel figyelmünket többé-kevésbé egyenes vonalú gondolatmederbe tereljük. A másik mód: belső fegyelmet fejlesztünk ki a tudatunkban és így akaratunktól függően képesek leszünk a tudatunk összpontosítására.         Ilyen állapotban kapásból felsorolhatjuk legalább egy tucatnyi, de inkább több, híresebb focicsapat összes játékosát. Ez sokkal nehezebb feladat és az ilyen képességek - esetleg éveken át tartó - elsajátításához általában igénybe kell venni barátok és szakemberek segítségét, akik már meglehetős tudást halmoztak fel olyan szerves hidroxivegyületek fogyasztásában, amelyek molekuláiban a hidroxilcsoport telített szénatomhoz kapcsolódik.

        Mindenesetre megnyugtató, hogy sok energiát kell ugyan fordítanunk tudatunk formálására, de ha idejekorán felismerjük ezt a fajunk fenntartása érdekében kialakult fejlődéstani sajátosságot, viselkedési szokásaink kialakítása elejét veheti tudatunk zavarodottságának és káoszba merülésének. 😋