IT

        Ma egy laptop indításkor több utasítást hajt végre, mint amennyi ahhoz kellett, hogy embert küldjünk a Holdra és vissza is hozzuk. Pedig a szoftverfejlesztés technológiája alig változott az elmúlt néhány évtizedben. A fejlesztők egy szövegszerkesztő előtt ülnek, szöveget visznek be, meghívják a fordítót, betöltik az alkalmazást és futtatják, majd, mivel nem működik jól, debugolják. Az eszközkészlet persze sokat fejlődött, de az alapvető tevékenység nem változott, továbbra is a forráskóddal szenvedünk, amiből a compiler készít futtatható gépi kódot. Ez igazán meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a számítástechnika területén amúgy mekkora fejlődés zajlott le. Sőt gyanús, nagyon gyanús. Nem kellett volna itt nagyobb fejlődésnek lennie?

        Az első programozási nyelvek megjelenése után a számítástechnikusok első dolga az volt, hogy olyan programokat készítsenek, amelyek megkönnyítik a további programok írását. Erős volt az igény olyan programozási nyelvek bevezetésére, amelyekben az utasítások könnyen érthető kulcsszavak, szerkezetük az ember számára jól áttekinthető és nem kell tudni szinte semmit a hardver működéséről.

         Ezzel elértük, hogy a kreativitás és a kimagasló IQ egyáltalán nem meghatározó abban, hogy valaki programozóvá képezze magát. A piacról ugyanis ma már nem a zsenik, még csak nem is a mérnök informatikusok hiányoznak. Lényegében szoftverkódolók kellenek, akiknek gyakran még egyetemi diplomára sincs ehhez szükségük. Ez egy olyan hasznos képesség, amiből hiány van és amiből meg lehet élni. Egy nulla előképzettséget feltételező képzés keretében például, fél év alatt, átlagosan heti 10 óra befektetéssel válhat valaki programfejlesztővé és egy év távlatában az 1000 Eurós fizetés egy reális cél. DE, valamit valamiért! A folyamat komplexitását el kellett rejteni valamilyen absztrakciós szoftverréteg mögé azoknak, akik nem akarnak, vagy nem tudnak elmélyedni a gép közeli programozásban. Ennek pedig ára van.

       A programozók újabb generációját megvédték a programozás valóságától a forrásszintű nyomkövetők, a zárójeleket számoló szövegszerkesztők meg a "barátságos" operációs rendszerek. Sokan közülük nem is láttak még ipari számítógépet, beágyazott rendszereket, vagy legalább egy "élő" mikroprocesszort. Manapság szinte egyikük sem tud számológép nélkül hexában számolni. Sőt, ami megdöbbentő, némelyek anélkül kerülnek ki az egyetemről, hogy megtanulták volna a gépi kódú programozást assembler nyelven. Ez a programozási nyelvek között a legalsó szinten található, ami nem az egyszerűségére utal, hanem éppen ellenkezőleg, a fő nehézsége. Nem az emberi gondolkodáshoz áll közel, hanem a “gépi gondolkodáshoz”. Ennél a nyelvnél tisztában kell lenni a kontroller legutolsó részletével is, az utasítás-végrehajtástól kezdve a regisztereken át a perifériákig. 

        Olyan mintha az utolsó tégláig és csavarig mi magunk raknánk össze egy házat, míg magas szintű programozási nyelveknél készen kapjuk a falakat, esetleg az egész helyiségeket. DE megvan az a nagy előnye, hogy assembler nyelven lehet megírni a legrövidebb, leggyorsabban futó, leghatékonyabb programokat, segítségével nem csak a hardver, de saját képességeinket, kreativitásunkat is a legteljesebb mértékben tudjuk kihasználni. Elmélyült tudásra van szükség ehhez, amit egy átlag halandó hosszú éveken keresztül sem tud behozni felsőfokú iskolázás nélkül.

        Előbb-utóbb mindent számítástechnika fog működtetni, ehhez pedig jó programozók és jó fejlesztő technológiák kellenek. DE vegyük észre, hogy a társadalmunk szoftverkódolókat termel, a nemzetgazdaságnak viszont mérnök informatikusokra és programozókra lenne szüksége. Nem ösztönözzük a hazai IT gyártását, csak a humán erőforrások kihelyezését, a multik nem hoznak létre kutató-fejlesztői munkahelyeket és nem kreálnak hozzáadott értéket nálunk, hanem elszívják a potenciális szakembereinket a magasabb fizetés reményével. Eddig csak nyersanyagot exportáltunk, most már nyers-agyat is. Büszkék vagyunk a digitális és informatikai iparágunk teljesítményére és nem vesszük észre, hogy az IT termelésben az európai ranglista utolsó helyein vagyunk. Az új gazdasági rendszerváltásnak azok a gazdaságok lesznek a nagy nyertesei, amelyek a megfelelő gazdasági stratégiát választják, vagyis a magas hozzáadott értéket hordozó és komoly tudást igénylő digitális és informatikai termelésre rendezkednek be. DE ehhez olyan szakemberekre van szükség, akik nem félnek a GOTO-tól. 😊