Metál sztori IV.

        Manapság nem kőolaj finomítók épülnek mindenhol, hanem akkumulátor gigagyárak, és nekik a kőolaj a lítium-karbonát. Gazdasági elemzők szerint ugyanis a lítium-ion rendszerű akkumulátorok fogják uralni 2024-re a 44 milliárd dollárosra becsült energiatárolási piacot. Bizony, forradalmian megváltozik a közeljövőben, ahogyan előállítjuk, tároljuk és felhasználjuk az energiát. A változás alapja pedig a lítium maga, nem a kőolaj, nem a gáz és valószínűleg nem valamilyen más fém, ami helyettesíthetné. De, mint azt az előzőekben láttuk, a lítium nem ott van, ahol az olaj, vagy a gáz. Ezért, ha a lítiumhoz fűzött nagy remények beválnak, akkor a következő években az egykori olajtársaságokhoz hasonlóan új világpiaci szereplők erősödhetnek meg, és, mint láttuk, nagyon eltolódhatnak a hangsúlyok a fontos nyersanyagkincsekkel rendelkező országok térképein.

        A harc már elkezdődött. A következő években a lítiummal kapcsolatos beruházások – főként a bányászatba áramló pénzek – hatalmas összeget, 750 milliárd dollárt fognak kitenni. Ez több mint ötszöröse az éves magyar GDP-nek. Csak 2017-ben, kínai vállalatok mintegy 80 milliárd dollárt költöttek el külföldi akkumulátor fém bányákra (lítium, kobalt, mangán, nikkel és vörösréz lelőhelyekre).

        Mindezek után, nem lenne meglepő tehát, ha felmerülne bennünk is a lítiumba való invesztálás gondolata. 

        Nos, ha a kérdést közelebbről megvizsgáljuk, hamar kiderül, hogy mégsem olyan jó ötlet ez, mint elsőre gondolnánk. Már az is probléma, hogy a lítiummal nem lehet a nyersanyagok többségéhez hasonlóan a tőzsdén kereskedni. Meglepő, de igaz, hogy a lítium, ami talán a jövő olaját fogja jelenteni, egyelőre nem tőzsdei termék, azaz nem a szabadpiacon dől el az árképzése.

        Jó, akkor fektessünk a bányarészvényekbe, gondolnánk, hiszen a becslések szerint egy tonna lítium-karbonát előállítása bányától függően 3.000-4.000 dollár lehet, az export lítium-karbonát ára körülbelül 7.000-9.000 dollár/tonna, míg a minőségi elemgyártáshoz szükséges tisztaságú lítium 20.000 dollárba kerül tonnánként, azaz bőven van nyereségtartalma az üzletnek. Megint egy problémába ütközünk, ugyanis a bányákat sem jegyzik a tőzsdéken, mert felvásárolta őket néhány nyersanyag kitermelésben érdekelt multinacionális vállalat. Hihetetlen, de a világ lítium-bányászatának 86 százaléka mindössze négy bányavállalat kezében van: China's Tianqi Group (31%), SQM - Sociedad Quimica y Minera of Chile (22%), ALB - Albemarle Corporation USA (20%), illetve a FMC - FMC Corporation Philadelphia (13%). Az utóbbi három vállalatot jegyzik a NYSE-en. Ezek a vállalatok részvényárfolyama pedig nem közvetlenül tükrözi azt, hogy milyen szép profitra tesznek szert a bányák a lítium áremelkedése miatt, mivelhogy a szóban forgó cégek tőzsdei árfolyamai csak mintegy 50 százalékkal mentek fel 2016-ban, ami szerénynek mondható a lítium árnövekedéséhez képest. Igaz, hogy 2017-ben aztán jobban teljesítettek. Jó, jó, ez sem kevés nyereség, a valóság azonban ismét kicsit bonyolultabb. Ha megnézzük a grafikonokat, akkor láthatjuk, hogy az árfolyamok lefele is tudnak menni, például az SQM árfolyamának több mint 50 százalékát is el tudta veszíteni ez év során. Hasonlóan az FMC és az ALB. Hogy lehet ez? A válasz egyszerű: az SQM árbevételének mindössze 11 százalékáért felelős a lítium. Az FMC esetén az arány még rosszabb, mindössze 6 százalék, az ALB-nél pedig, bár ennél jelentősen nagyobb (13,6 százalék), ott sem mondható hangsúlyosnak. A bányavállalatok árbevételének többségéért tehát nem a lítium, hanem a jelenleg sokéves mélyponton tanyázó többi nyersanyag felelős, ami bizony rángatja az árfolyamokat.

        Azt hihetnénk, hogy önmagában még ez sem olyan hatalmas probléma, hiszen ETF tőzsdei értékpapírokon keresztül többelemű portfóliót vásárolhatunk és a piaci súlyuknak megfelelő lítium-termelő konszern és a nagy lítium-felhasználó vállalati kosár összeállításával csökkenthetjük a kockázatot, így mégiscsak részesei lehetünk a lítium felívelésének. A legismertebb ilyen termék, a Global X Lithium ETF (LIT) - amelyben a bányacégektől az akkumulátorgyártókig sok vállalat részvényeit kombinálják. A LIT árfolyama az elmúlt egy évben kb. 60 százalékkal emelkedett a New York-i tőzsdén. Csakhogy A LIT árfolyama az idén a lítium iránti folyamatos keresletnövekedés ellenére egyfolytában esik. Persze a LIT eszközeinek, nem meglepő módon, éppen a fenti három bányavállalat alkotja egy jelentős részét. A helyzet tehát egyáltalán nem egyszerű.

        És még egy kérdés: biztos a lítium lesz a befutó? A japán autógyártók például a mai napig a hidrogénben látják a megoldást az elektromos autók energiatárolására. Több forrásból is lehet hallani arról, hogy a lítium alapú technológia megreformálható és sikerülhet a mostani lítium-ion tárolási korlátokat átlépni más anyagokkal. További hátrányt jelenthet a lítium számára a szilárdtest akkumulátorok fejlesztése. Ez a technológia jelenleg még fejlesztési stádiumban van, de fajlagos teljesítménye 2-3-szor nagyobb már most, mint lítium-ioné, emellett pedig kompaktabb és a hőtermelése is alacsonyabb. Szóval csak óvatosan. Azok, akik mégis meg akarnák lovagolni ezt a hullámot, talán jobban teszik, ha nem a nyersanyag, hanem inkább az akkumulátor gyártók irányából közelítik meg az ötletet.

        És még mindig van egy nagy probléma. Lítiumból, habár földrajzilag szűken határolt területeken, de igen jelentős készletek találhatóak. Van egy másik fém viszont, ami szintén fontos anyaga a lítium-ion akkumulátoroknak és amiből kevés van. Nagyon, nagyon kevés. Ez a kobalt.

 

(Folytatása következik) 😊