Kívánság

        Le szeretnék fogyni! Többször is próbáltam már, de a súlyom helyett mindig csak a jókedvem, meg a türelmem csökkent. Lehet azért, mert eddig agyatlanul próbálkoztam. Na de ezután mérnöki módon fogok eljárni. Íme, mit agyaltam ki. 

        Kiszámolták, 1,5kg-os agyunkban átlagosan 86 milliárd neuron van és átlagosan 75 kg-os a testünk. Megmérték, az agyunk a testsúlyunknak 2%-át teszi ki, mégis 25%-át használja el annak az energiának, mely testünk napi működtetéséhez kell, ami kb. 2000kCal/nap. Megállapították, egymilliárd neuron átlagosan napi 6kCal energiát fogyaszt. Tehát egy emberi agy teljes energiaköltsége 86B x 6kCal - 516 kCal/nap, épp annyi amennyi elvárható az emberi agytól.

        Azt is megfigyelték, hogy a különböző állatok neuronszáma nem arányos az agy méretével, annak ellenére, hogy az agy mérete általában a test méretét követi. Ez azért van, mert a neuronok mérete fajonként nem egyforma. A nem-főemlősök agya például jóval nagyobb méretű neuronokat tartalmaz, mint az a benne foglalt neuronok száma alapján elvárható lenne, ráadásul az agy méretével nő a neuronok mérete is. Az elefánt agya 5kg, a bálnáé 9kg. Lehet, hogy az övéké nagyobb, de a miénk jobb, mert nagyobb a neuronsűrűségünk és így agyunk több neuront tartalmaz. A főemlősök esetében az agy neuronszáma anélkül nő, hogy közben a neuronok megnőnének, tehát egy főemlős agyban mindig több neuron van, mint egy ugyanakkora nem-főemlős agyban. Például a csimpánz agya 0,4kg, ugyanakkora mint a marha agya, mégsem rendelkeznek egyforma kognitív képességekkel.

        De van egy kis probléma. Ha a neuronsűrűségünk nagyjából ugyanakkora, mint bármely más főemlősnek és a neuronjaink száma arányos az agy méretével, akkor hogy is állunk az agyunk teljesítményével? Szerencsére a főemlősök esetében az agy mérete nem követi a test méretét. Az agyunk 3-szor akkora mint a gorilláé, pedig testsúlyunk éppen 3-szor kisebb. Tehát, mit tesz Isten, okosabbak vagyunk mint a nem főemlősök, mert habár lehet nagyobb az ő agyuk, de kisebb a neuronsűrűségük mint a miénk. És okosabbak vagyunk mint a főemlősök, mert habár azonos a neuronsűrűségünk, de nekik kisebb az agyuk. Egy 86B neuront tartalmazó rágcsálóagy 36 kilót nyomna. Egy ilyen lehetetlen agyhoz 89 tonnás test passzolna. De egy főemlős esetén, ugyanekkora neuronszám esetén, az agyuk súlya ugyanakkora kéne legyen mint a miénk, amihez ugyancsak 75 kg-os test dukálna. Az még rendben van, hogy a rágcsáló agya jóval kisebb, hiszen jóval kisebb a testsúlya is, de a gorilla agya nagyobb kéne legyen mint a miénk, mivel jóval nagyobb a testsúlya.

        Miért nincs ez így? ? Lehet, hogy nem elég a nyers táplálékkal megszerezhető energia egy nagy testhez és ugyanakkor a nagyszámú neuronhoz? Végezzünk egy kis számítást: ha egy főemlős óránként kb. 130 kCal energiát szerez a nyers dolgokból amit megeszik, akkor mennyi energiába kerül fenntartani egy adott méretű testet, a hozzá tartozó aggyal együtt, amely adott számú neuront tartalmaz? Nos, ha egy főemlős napi 10 órán keresztül táplálkozik, akkor legfeljebb 53 milliárd neuront engedhet meg magának, de akkor a teste nem lehet több 25 kilónál. Ha ennél nagyobbra akar nőni, le kell mondania valamennyi neuronról: 45B neuron esetén 50kg-osra nőhet, 30B neuron esetén 75kg-osra, 12B neuron esetén 100kg-osra. 150 kg-osan pedig már nem lenne életképes a kevés neuronszám miatt. Na de 86B neuronnal sem lenne életképes a kevés súlya miatt. Vagy nagyobb test, vagy több neuron, a kettő együtt nem megy. Ezt jó lesz megjegyezni. 

        És akkor mi is van velünk? 86B neuronunkkal és 75kg testtömegünkkel egész nap ennünk kéne. Nyilvánvaló, hogy mi valamilyen módon több energiát nyerünk ugyanabból a táplálékból. Bizony, őseink másfél millió évvel ezelőtt rájöttek erre a módszerre, amikor feltalálták a főzést. A főzés előemészti a táplálékot a testünkön kívül. A főtt táplálék puhább, ezért könnyebb megrágni és péppé őrölni a szánkban, így teljesen meg tudja emészteni a gyomrunk, amitől sokkal több energiához jutunk. De többet is tudunk enni kevesebb idő alatt. A főzés tehát több időt szabadít fel számunkra ahhoz, hogy sokkal érdekesebb dolgokra fordítsuk a napot, mint például még több étel után kajtatni és habzsolni egész álló nap.

        Így vált egy evolúciós siker mára már problémává. De gondolom, a megoldás kézenfekvő: keressük a nyers kosztban! Együnk több nyers káposztát, nyers murkot, nyers paprikát, nyers magokat, nyers kolbászt, ... ja, azt talán ne. És növeljük meg neuronjaink számát, hadd egyék el a táplálékot a testünk elől. Gondolkozni inkább, mint főzni! Kell lennie egy kompromisszumnak a testméretünk és a neuronjaink száma között! 😋