A visszacsatolás ereje

           Tény, hogy Európa elérkezett történetének ahhoz a szakaszához, amikor már nem a nemzetállamai között kirobbanó háborúk fenyegetik a kontinens békéjét, hanem a tömeges bevándorlás. Nagy tömegek kerekednek fel és új hazát keresnek ott, ahol az életkörülmények kedvezőbbek és ahova lehetséges számukra a bejutás. A migráció révén az adott állam társadalmi struktúrájában bekövetkező változások szabályozása egy olyan szükséglet, amely a vándorlók utazásával és az új közösségbe érkezők fogadásával, regisztrálásával, folyamatos vagy időszakos tartózkodásával és letelepedésével kapcsolatos adminisztratív és gyakorlati problémákat rendezi.

            Értelmezés szerint a szabályozás: valamit irányítás alatt tartani, a kívánt állapotot fenntartani a zavaró tényezők kiküszöbölésével. Nézzük meg tehát, hogy mi is az a rendszer-szabályozás és hogyan alkalmazható az emberi rendszerekre?

          Mint ahogy az alábbi ábra is mutatja, a szabályozás egy zárt körű hatás-sorozat, amelynek legfontosabb eleme a döntés és a következmény közti visszacsatolás, amely a rendszer működésére vonatkozó információkat kiértékeli, ez alapján meghatározza az előirányozott értéket és visszavezeti a szabályozó mechanizmusba, amely azután összehasonlítja a szabályozó mennyiséggel, s eltérés esetén beavatkozik, módosítja a rendszer működését olyan formában, hogy a hibajel minél kisebb legyen. Egy szabályozókör részei úgy működnek együtt, hogy a külső zavaró tényezők hatását csökkentik és a szabályozott rendszert működőképes állapotban tartják.

 

           Fontos, hogy a visszacsatolás negatív legyen, azaz a hibajel egy olyan kompenzációs folyamatot generáljon, amely gyengíti a bemeneti változók hatását és csökkenti az eltérés nagyságát. A beállt külső környezeti változással ellentétes válaszreakció születik, ami egy iteratív folyamat eredményképpen új egyensúlyi állapot elérését eredményezi. El kell kerülni a pozitív visszacsatolást, amikor egy hatásra, egy változásra, ugyan olyan előjelű reakció születik, mert ebben az esetben a keletkező öngerjesztő hatás nem mérséklődik, hanem erősödik.

          Alkalmazzuk most ezt a szabályozástechnikát a társadalmi életünkben, a migráció szabályozására. A mi esetünkben a szabályozás az a folyamat, amely kompenzálja a migrációnak a rendszerre gyakorolt zavaró hatásait és elősegíti a rendszer alkalmazkodását a változó külső feltételekhez. A migráció szabályozásának egyfelől magában kell foglalnia a mozgás szabadságán, így a tartózkodási hely szabad megváltoztatásának a jogán alapuló, az adott közösségből kiinduló vagy oda visszatérő vándorlás normatív kereteit, másfelől az ebbe a közösségbe érkezésre és az ott tartózkodás módjaira és körülményeire vonatkozó intézkedéseket. A feladat, meghatározni a szükséges szabályozó mechanizmust és a visszacsatolást a szabályozott közösség és a szabályozó mechanizmus között. Nézzük sorban a rendszer elemeit (aláhúztam őket).

            A szabályozó mennyiség a migráció, a szabályozandó rendszer pedig az Uniót alkotó nemzetállamok közössége. Az eredmény: a közösség térben és időben változó együttműködésének a megnyilvánulása, stabilitása és fenntarthatósága.

            A hibajel - az eltérés a valóság és a kívánt eredmény között - a mi esetünkben az Uniós elképzelés és a tényleges migrációs adatok közötti különbség jelenti. Helyes meghatározása fontos követelmény, de nem elégséges a helyes szabályozáshoz. Szükséges meghatározni a reakcióidőt is, vagyis a rendszer milyen gyorsan reagál a változásokra. Ebben az esetben három megközelítést kell különválasztani (lásd 4. sz. melléklet).

            Az előírt érték a mi esetünkben a kvóta. Meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a népesség számának csökkenése önmagában nem jelentene problémát, viszont gondot jelent a népesség strukturális változása, hiszen a csökkenés együtt jár az átlagos életkor és a születéskor várható átlagos élettartam növekedésével, vagyis a társadalom elöregedésével. Az öregedés viszont azt jelenti, hogy nő az eltartott népesség száma és aránya, ami megköveteli a nyugdíjrendszer, a foglalkoztatáspolitika, az oktatáspolitika és az egészségügy reformját.

            A szabályozó mechanizmus több kritériumnak is eleget kell tegyen (lásd 1. sz melléklet). A feladat nehéz, hiszen nincs olyan választási lehetőségünk, ami egyszerre elégítené ki az egyén szabadságjogait, a népek önrendelkezési jogát, az EUs szabályokat, a szeretetet hirdető humanizmusokat és ugyanakkor valós megoldást kínálna mindenki számára.

            A beavatkozás - a szabályozó mechanizmus hatása a szabályozandó rendszerre - eredménye az integráció, akkulturáció, asszimiláció és multikulturalizmus (lásd 5. sz. melléklet).

          A szabályozott rendszer legfontosabb eleme, a visszacsatolás, amelynek a minősége határozza meg a rendszer stabilitását és végső soron a közösség életminőségét. A tét nagyon nagy, hiszen milliók indultak vagy vannak indulófélben Európa felé, akik többségének - a statisztikák szerint - vallási, kulturális és szocializációs háttere feltételezhetően inkompatibilis az európai ember életmódjával és akik egy része - megint csak a statisztikák szerint - valószínűleg nem fogja betartani a nyugati politikai kultúra olyan létfontosságú szabályait, mint például a vallási és a szekuláris jogrend elválasztása, a magán- és közszféra megkülönböztetése, a nem család- és klánalapú közösségi gondolkodás, a hatalom erkölcsi ellenőrzése, az alkotmányos rend és az alapvető emberi jogok elismerése. Először is meg kell határoznunk azt a jövőképet, amit a visszacsatolt szabályozással el akarunk kerülni (lásd 2. sz. melléklet). A bevándorlók befogadása nem okozhat a még szabályozhatónál nagyobb gazdasági vagy társadalmi problémát, sem túl nagy kulturális feszültségeket. Döntsük el tehát, hogy mit kell ezért a visszacsatolás kosarába tenni (lásd 3. sz. melléklet)

          Végül nézzük magát a szabályozott rendszert. Nem túlzás azt állítani, hogy Európa legfontosabb hosszú távú kihívása a gyorsuló népességfogyás, a rohamos elöregedés, amelynek társadalmi következményei már ma is nagyon sok helyen szembetűnőek. Egészen biztos, hogy a jelenlegi tendenciák mellett fenntarthatatlanná válnak az elosztórendszerek, a társadalom hatalmas krízisnek néz elébe. A kérdés, hogy a bevándorlás mennyiben tudja ezeket a folyamatokat tompítani, megállítani vagy esetleg visszafordítani? Milyen bevándorlókra van szükségünk? Mennyi bevándorlót lehet integrálni a társadalomba? Milyen veszélyei lehetnek a nagymértékű bevándorlásnak? Az iszlám identitás mellett mennyire lehet valaki jó európai polgár, a befogadó államához mennyire tud kötődni, mennyire tud integrálódni? A bevándorlás jó válasz egyáltalán a fenyegető problémákra vagy éppenséggel még nagyobb feszültségeket kelt és bajt hoz az Unióra és a tagállamokra? Egyáltalán, vajon jó kérdésekre keressük a választ? Vagy csak akkor derül majd ki, hogy baj van, amikor baj van?

  1. számú melléklet

• a közösség érdekében és felhatalmazásával a saját földjén működő demokratikus jogállam feladata, hogy szabályozza a letelepedést és kizárólagos erkölcsi és politikai joga, hogy az általa képviselt közösség nevében eldöntse, kit és milyen feltételekkel bocsát be a maga területére;
•  az állam kötelessége az ország törvényes rendjének, területi integritásának, lakói biztonságának védelme bárkivel szemben, így az állam egyes polgáraival és más államok polgáraival szemben is; 
• a közszabadság és a közjó elsőbbséget élvez az egyén jogaihoz képest, mert az egyéni szabadságra csak a közösség tagjaiként számíthatunk, amely elkötelezte magát ezen értékek mellett;
•  az állam határozott intézkedéseket kell tegyen a közösség érdekében, még akkor is, ha azok ellentmondanak olyan humanitárius elveknek, amelyek a pillanatnyi "emberséges" megoldáson kívül semmi mást nem vesznek figyelembe; 
• a civilizált országokban a háború vagy diktatúra elől menekülőket megilleti a védelem és igen, az alapvető szabadságjogok minden embert egyformán megilletnek; 
• képesek kell legyünk hamar eldönteni, kik nyerhetnek bebocsátást, kiktől kell megvédenünk magunkat, kiket kell segítenünk és kiket kell visszatoloncolnunk oda, ahonnan érkeztek. A menekültek és gazdasági migránsok közti különbség gyakran nem mutatja azokat a komplex motivációkat, amelyek arra késztetik ezeket az embereket, hogy vándoroljanak. A háború katalizálja az elvándorlást, amelyet aztán a menekültek próbálnak úgy igazítani, hogy az gazdaságilag is minél kifizetődőbb legyen;
• egy olyan problémára kell megoldást találni, ami körül társadalmi megosztottság alakult ki;
  
•  a szolidaritás és a tolerancia kéz a kézben együtt járó és egymást feltételező fogalmak, mert ha csak a jóléten múlna, a világ legjómódúbb országán kívül az összes többi üresen tátongana; 
• a lavinaként beindult folyamat visszafordíthatatlan, a rossz választás egyben szingularitást is jelenthet, ami után nem lesz már semmi.

 2. számú melléklet

• a más civilizációs mintákat követő jövevények tömeges letelepedése és az ennek nyomán kialakuló kezelhetetlen konfliktusok válságba sodorják az ott élőket,
•  idővel a szaporább bevándorlók kiszorítják a helyi lakosságot, vagy a saját kulturális mintáik átvételére kényszerítik az addigra háttérbe szorított befogadó népességet; 
• a régió nem tudja érvényesíteni technológiai-gazdasági fölényét és még a jelenlegi népességet sem fogja tudni a mostanihoz hasonló színvonalon eltartani, nemhogy annak a többszörösét; 
• az erőforrások és a hely szűkössége előbb-utóbb óhatatlanul egymás ellen fordítja a befogadó és a bevándorló társadalom szegényeit. Az integrálódni nem képes többség érvényesíteni akarja autonómia igényét vagy bevezeti a saját törvénykezését, az őslakosság ellenállása pedig akár polgárháborúhoz vezethet.

 3. számú melléklet

•  Meg kell állítani a migrációt a határoknál - erre való a kerítés - mivel a visszatoloncolás még ennél is kegyetlenebb lehet és tömegesen szinte kivitelezhetetlen. Szigorúan fel kell lépni a határsértők és az embercsempészek ellen; 
• Menekülttáborokat kell nyitni a határ mentén, ahol fedél, ágy, tisztálkodási lehetőség, élelem, innivaló, orvosi ellátás, információ, felvilágosítás várja a migránsokat és amíg egy adott személy elbírálása tart, addig ott fog tartózkodni kulturált körülmények között és nem bolyong összevissza az ország területén;
•  Minden bebocsátást kérőt nyilvántartásba kell venni - személyes adatait, iratait, ha vannak és igen ujjlenyomatát - késlekedés nélkül kell elbírálni az esetét - valóban menekült-e, honnan érkezik, jogosult-e belépésre, melyik országba mehet - utána rögtön meg kell hozni és végre kell hajtani a döntést: jogosult-e időszakos védelemre, vagy akár letelepedésre. Ha jogosult, valamint tudomásul veszi és vállalja, hogy Európa csak azokat fogadja be, akik tisztelik értékeit, elfogadják törvényeit, elismerik lakóinak jogát szabadon választott életmódjukhoz, akkor folytathatja útját az EU-ba, abba az országba, ahova kijelölték, ha pedig nem jogosult, akkor nem engedik belépni az országba; 
• Ha nincs rend, akkor nem lehet fenntartani a többség által követelt erkölcsi szabályozást és a demokratikus struktúrák sikerét. Meg kell tehát védeni a rendet, mindenáron és bármekkora erővel! Aki nem tartja be a törvényeket, és aki   még a legalapvetőbb együttműködésre sem hajlandó, azzal nem lehet mit kezdeni. Már segíteni sem tudunk rajta; 
• A végére hagytam azt a lehetőséget, ami az igazi megoldást jelentené: ha a menekülni kényszerülők békén élhetnének szülőföldjükön. Európa vezetőit meg kell győzni arról, hogy ne a letelepedésben, hanem az otthonmaradásban támogassák a kontinens határait szó szerint ostromló tömeget. Ehhez a feltételek megteremthetők: a javak eloszlásának szélsőséges egyenlőtlenségét kellene enyhíteni, segíteni az ökológiai változásokhoz való alkalmazkodást, s mindenekelőtt felszámolni a terror-államok és terrorista csoportok rémuralmát. Hatalmas áldozatot jelent ez Európa népének, de ezt a globális felelősségünk elismerése megköveteli.

 4. számú melléklet

• Az első a rövid távú, amely az egyes, főleg európai országoknak a menekülthullámra és a bevándorlásra adható és adandó azonnali reakcióival foglalkozik.
• A második, középtávú megközelítés, azt vizsgálja, mik a konkrét kiváltó okai a modern kori menekülthullámnak.
• Végül, a harmadik, a hosszú távú szemlélet. Ez a holisztikus, a Föld egészében való gondolkodás szintje. Mindhárom esetben választ kell adni a legfontosabb kérdésekre: mik a migráció motivációi és a migráció milyen hatásokat és következményeket generál.

5. számú melléklet

            Az integráció beilleszkedést, beolvasztást jelent és magába foglalja a gazdasági, társadalmi, kulturális, polgári és politikai élet minden aspektusát, ideértve a foglalkoztatást, oktatást, lakhatást, egészségügyi és szociális szolgáltatásokat, kultúrát, az egyházak közti párbeszédet, szavazati jogokat, állampolgárságot, a megkülönböztetés-mentességet biztosító politikát, valamint a különleges szükségletekkel rendelkező személyek csoportjának védelmét. Az olyan alapvető értékek tiszteletben tartása, mint az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség, megkülönböztetés-mentesség, szolidaritás, állampolgári jogok és igazságszolgáltatás mindenki számára teljes körű érvényesítése és tiszteletben tartása tehát az integráció kulcsfontosságú elemét jelenti.

            Az akkulturáció a kulturális érintkezésnek olyan folyamatait jelöli, amelyek során társadalmak vagy csoportok, akár akaratlagosan, akár nem, egy másik társadalom vagy csoport bizonyos sajátosságaihoz asszimilálódnak. Egy ilyen folyamat az eredeti kulturális minták mélyebb rétegeiben is változtatásokat eredményez, melynek végeredményeként új kulturális minta alakul ki. Az akkulturáció tehát különböző kulturális identitással rendelkező csoportok interakciójából következik.

          Asszimilációnak nevezzük egy kisebbség – esetünkben a migránsok – olyan beolvadását a többségi társadalomba, melynek során elvesztik saját eredeti kultúrájukat és önazonosságukat. Az asszimiláció lehet önkéntes és kikényszerített is, általában az anyanyelv elvesztésével jár, amit a kulturális szokások visszaszorulása, majd a kisebbségi identitás elvesztése követ. Ez a modell eleve egy túlnyomó számszerű többségben lévő, nagyjából egységes befogadó társalom esetén lehet csak sikeres. Az európai bevándorlás kapcsán az egyik leggyakoribb akkulturációs vitatéma a muszlim fejkendő viselése.

          Az asszimilációs törekvések kudarca hívta életre a multikulturalizmus eszményét, mint merőben új típusú megoldási lehetőséget. A multikulturális társadalmat a kulturális sokszínűség jellemzi, amelyben egymással kölcsönhatásban és békében élnek a főbb jegyeikben önálló kultúrák. A kulturális, nyelvi, vallási sokszínűséget és önrendelkezést értéknek tekinti, amely a hivatalos állami szakpolitikai döntések és a közoktatás terén is megnyilvánul és nem törekszik a kisebbségek vagy a bevándorlók asszimilációjára. A kultúrák békés egymás mellett élésének ideáját azonban, főleg a bekövetkezett néhány sokkoló és drámai esemény hatására - etnikai és vallási csoportokhoz köthető terrorcselekmények, nagyvárosi utcai zavargások, párhuzamos társadalmak - viszonylag gyorsan adták fel a nyugati világ politikai döntéshozói és a bevándorlókat korábban inkább szimpátiával fogadó lakosság tömegei. Egyre többen vonják kétségbe alkalmasságát az együttélés problémáinak megoldására, vagy egyszerűen megvalósíthatatlan eszmének tartják.