Szabadság, egyenlőség, testvériség

A "szabadság, egyenlőség, testvériség" jelmondata a jó társadalom alapvető elemeit adja meg röviden és velősen.

A szabadság differenciál, hiszen minden olyan egyéni céljainkat igyekszünk elérni, ami nem árt másoknak. A testvériség integrál, nélküle a társadalom önmagukkal foglalkozó egyénekre eshet szét. A két ellentétes hatást az egyenlőség köti össze. A lehetőségek egyenlősége és a törvény előtti egyenlőség lehetővé teszi, hogy a saját érdekükben cselekvő egyénekből álló csoportok tagjai békében tudjanak élni egymással. Ugye milyen jól hangzik.

De van egy kis baj. A felelősség nélküli szabadság destruktív, az egyéni kezdeményezést nélkülöző testvériség fojtogató, az egyenlőség pedig, ha a különbségeket figyelmen kívül hagyjuk, demoralizáló.

Az evolúció, úgy látszik, még mindig nem aktiválta azokat a génjeinket, ami az embereket egy azonos értékrendet valló közösségé kovácsolja. Pedig a regnáló hatalom, a szabadságot és az egyenlőséget, a legtöbb esetben, törvénybe is foglalja, ami a testvériségről éppen nem mondható el. Mert a szolidaritás és az összetartozás, nevezzük őket felebaráti szeretetnek, spontán érzés, ami ugyan befolyásolható, de nem irányítható felülről. Lehet, hogy a testvériség szelleme versenyben áll a génjeink utasításával, melyek szerint először saját magunkkal kell törődnünk, és minden más csak ezután jöhet?

Az egyenlőséggel is baj van. Eszméjét nem mindenki osztja, sokan úgy látják, hogy éppen az egyenlőtlenség motiválja az embereket a jobb teljesítményre. Némi egyenlőtlenség ösztönzőleg hat a fejlődés előmozdítására és az innováció elősegítésére. Abba pedig ne is gondoljunk bele, hogy milyen következményekkel járna, ha egyesek kívánságára, az egyenlőség minden valós tulajdon egyforma újraelosztását jelentené. Továbbá, az egyenlőség nem foglalja magába a testi erő, az intelligencia, a jellem, az előnyös külső és egyéb tulajdonságok egyenlőségét, hiszen ezek nyilvánvalóan különböznek. De, mit tesz Isten, minden társadalomban pont ezek a hatalom értékmeghatározói.

Na és mi van a szabadsággal? Vajon tényleg szabadok vagyunk és tiszteletben tartjuk a mások szabadságát? Ha egy új törvény növeli a szabadságunkat, akkor ezt fejlődésnek gondoljuk, ahogy az emberek közötti szolidaritás érzését fokozó mozgalom előretörését is feltétlen fejlődésnek hisszük, és nem gondolunk bele, hogy egyik változás sem fejlődés a másik nélkül. Mert a valóban szabad társadalom, a közösség és az egyén javát és szabadságát kölcsönös összefüggésében vizsgálja és biztosítja.

Úgy néz ki, hogy a jó társadalom jelmondata nem menne át a helsinki emberi jogi bizottság vizsgálatán. Pedig gyönyörű szavak, amelyekben szeretnénk hinni. Jó lenne azt mondani, hogy a gyümölcs a virág ígéreténél is szebb lesz. De nem lóg alacsonyan, fel kell mászni érte a fára. Mert nem könnyű eligazodni a tényleges igazság és a valóság mesterségesen kreált képe között. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a jelenlegi társadalmi környezetedben a három jellemzőből melyik hiányzik neked a leginkább.