Panaszkodás

Statisztikák szerint egy ember jellemzően egy percet panaszkodással tölt el egy átlagos beszélgetés során, ami rettentő soknak számít, ha megfigyeljük, milyen fizikai változásokat okoz az agyunkban a siránkozás. Kutatások bizonyítják, hogy a gyakori negatív gondolkodás hatással van az idegsejtek közötti kapcsolódásokra. A panaszkodás, mint negatív gondolkodás során használt idegsejtek közelebb kerülnek egymáshoz és a közöttük lévő kötelékek erősebbek lesznek, ezért könnyebben használjuk őket később is, nem csak akkor, amikor aktívan rossz dolgokra gondolunk. Vagyis minél többet panaszkodunk, annál valószínűbb, hogy egyre negatívabb színben látjuk majd a dolgokat, mivel az agynak kifizetődőbb a bejáratott idegpályákat használni, ezért ezeket erősíti meg. Ennek ellenére, nem kell komoly pszichológiai vizsgálatokat elvégezni, hogy megállapítsuk, az emberek a jó dolgok felsorolása után mindig mondanak egy-két rosszat is és akkor is panaszkodnak, ha erre semmi okuk sincs. Hajlamosak vagyunk a dolgok negatív oldalát látni először és az emberi agy a negatív információkat nagyobb valószínűséggel találja meg, és tárolja el a memóriájába.

Vajon mi lesz jobb attól, ha panaszkodunk? És mi lesz rosszabb? Amikor panaszkodunk, elnyerhetjük mások figyelmét vagy együttérzését, esetleg sikerül kibújni valami kellemetlen kötelesség alól. Néha a negatív érzések kifejezetten jól jönnek: lehetővé teszik a viselkedésváltozást, a helyzethez leginkább megfelelő alkalmazkodást, vagyis segítenek a problémák felismerésében és megoldásában.

Csakhogy az emberi érzelmek eltérő reakciókat váltanak ki a szervezetben. A testünk a különböző dolgok megtapasztalásakor vegyi anyagokat szabadít fel, és ezek más-más környezetet hoznak létre a szervezetünkben.

Ha boldog és elégedett vagy, az agy szerotoninnal, dopaminnal vagy oxitocinnal örvendeztet meg, de a panaszkodás hatására a szervezetünkben kortizol nevű hormonok szabadulnak fel, amelynek hatására a testünk „küzdj vagy menekülj” túlélő üzemmódba kapcsol. Ilyenkor a szervezet oxigénjének és vérmennyiségének jó része azokba a szervekbe jut, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek. Mellékhatásként megnő a vérnyomás és a vércukorszint, ami nem tesz túl jót az emberi szervezetnek.

A panaszkodás alapú kommunikáció tehát megnyomorítja napjainkat, ráadásul átkozottul nehéz megszabadulni a negatív érzésekhez tapadó gondolatinktól. Akkor mi a megoldás? A pozitív gondolkodás, nyilván. Már Shakespeare is tudta, hogy: ” Ki azon jajgat, ami megesett, a régi bajhoz újat keresett, Ha segíteni már nincs mód a bajon, adj túl minden keserves sóhajon.” Igaz? Nem igaz! Az, hogy a pozitív gondolkodás lenne a kizárólagos út a boldog és egészséges élet felé a pszichológiai kutatások eredményeinek túlzott leegyszerűsítéséből származik. Olyan mintha azt állítanánk, hogy a világ igazságos hely, és rossz dolgok csak azokkal történnek, akik megérdemlik. A negatív érzések bizony együtt járnak a pszichológiai egészséggel, vagyis nem harcolni kell ellenük, hanem felismerni, elfogadni és használni ezeket. Ha ugyanis nem engedjük meg magunknak a negatív gondolatokat, érzéseket, ha tagadjuk létezésüket, azzal elszalasztjuk a változás, a változtatás lehetőségét. Az a helyzet pedig, ami alapvetően rossz, de nem változtatunk rajta, hosszabb távon az életminőségünket, végső soron az egészségünket rontja. Ráadásul a negatív érzéseink miatt gyakran bűntudatot is élünk meg, mert azt várjuk a környezetünktől, hogy ő azt várja, hogy jól legyünk a bőrünkben. Ha egyre görcsösebben próbáljuk kiszorítani a fejünkből a negatív gondolatainkat, erőszakkal átformálni érzéseinket és igyekszünk magunkra – és környezetünkre - kényszeríteni, hogy mindent pozitívan lássunk, nem oldjuk meg a problémánkat. "Aki folyton vigyorog, az nem optimista, hanem idióta", mondta József Attila és ő aztán csak tudta.

Akkor mit tegyünk, ha hajlamosak vagyunk – és ki nem - a dolgok negatív oldalát látni először? Nem kell elnyomni a negatív gondolatokat, de nem szabad, hogy azok csak magukban létezzenek! A pozitív gondolkodás erőltetése viszont káros és felesleges is izomból küzdeni a negatív érzéseinkkel.

Az első tanács, amit pszichológusok ilyenkor adni szoktak az, hogy gyakoroljuk a hála érzését. Amikor panaszkodni akarunk, vegyük számba azokat a dolgokat, melyekért hálásak lehetünk, gondoljunk inkább arra, mennyi minden megy jól az életünkben, ne arra, hogy mi megy rosszul. Ez például a kortizolszintet 23%-kal is csökkentheti.

A második tanács az, hogy ha már panaszkodásra adjuk a fejünket, annak legyen célja és iránya, ne csak arra gondoljunk, milyen rossz most nekünk, hanem keressünk azonnal lehetséges megoldásokat is, vagy legalább egy olyan utat, amin el lehet indulni. 

A harmadik jó tanács az, hogy válassz ki egy pár olyan fontos momentumot és célokat, amelyeknek az elérésére szükséged van és ezeknek a rendszeres elismétlése kiszorítja majd az agyadból a negatív gondolatokat. Minden politikus, tanár, vagy cégvezető tudja, hogy minél gyakrabban hall valaki egy üzenetet, annál valószínűbb, hogy idővel elhiszi, hogy jobban teljesít.

Végül egy észrevétel arra a - gyakori – esetre, ha ráébredsz, hogy csupa nyavalygó ember vesz körül. Nem biztos, hogy ez csak az ő hibájuk! Similis simili gaudet, általában mindenki olyan emberek társaságát keresi, akik hozzá hasonlóak és menekülnek azoktól, akik különböznek. Az ember vonzza azokat a dolgokat, amelyek hasonlítanak saját gondolatai mintázatához, és eltaszítja azokat, amelyek nem. De ha keseregsz a kesergésen az is ugyanolyan kesergés! Mert Popper Péter szerint, "nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned."

Kívánok mindenkinek Mosolygós Ünnepeket és Boldog Új Évet! 😊