Innováció

A digitális gazdaságban, az innováció egy új ötlet megvalósítását jelenti piaci termék formájában. Ezzel a megfogalmazással már el is oszlattunk egy sajnálatos mítoszt, miszerint az innováció egy hőstett és ennek a hőse egy magányosan küzdő felfedező zseni. 

Hajlamosak vagyunk túlértékelni a kutató szerepét, aki az újdonság tudományos hátterét megteremti. A gond az, hogy erre még nem lehet vállalkozást építeni. A laboratóriumokban dolgozó fehér köpenyes istenek világa letűnt. Bármennyire is fontos a géniusz, ha nem kapcsolódik gyakorlati üzlethez, akkor napjainkban a képességből és ötletből sohasem lesz piacképes termék, vagyis innováció.

A valóság az, hogy az innováció két különböző emberfajta – a tudós felfedezők és a technológiai vállalkozók - vállára épített csapatmunka. A szereposztás: a kutatók feladata, hogy új tudományos eredményeket érjenek el, a vállalkozóké pedig az, hogy új termékeket vigyenek a piacra. A recept: az elérhető technológiák ismerete és alkotó alkalmazása, majd egy termék formában a piacra való eljuttatása.

Ehhez, az esetek többségében nem kell radikálisan új tudományos felfedezés, még a magas tudományos képzettség sem kizáró feltétel. Feltétel viszont a piaci siker, amihez nem elegendő egy jó termék. A jó terméket egy hozzá illően jó üzleti innovációval el is kell tudni adni. Az innovációra alapozott sikeres piaci termékeket a vállalkozók alakítják ki. Új szervezési formákat, új termelési eljárásokat vezetnek be, új üzleti megoldásokat és piacokat hoznak létre, egyszóval egy új világot teremtenek.

A fejlesztés, és az innováció megvalósítása pedig már egy igazi csapatmunka eredménye. Erre a kreatív munkára csak egy adott nagyságú csoport képes, lehetővé téve a közös gondolkodást, a napi együttműködést, a gyors és rugalmas alkalmazkodást, valami újnak a megvalósítását. A magányos zseni, csak úgy, mint egy nagy szervezet, egyaránt képtelen erre.  Az innováció csapatsport, és mint ilyen, előre meghatározott, hogy hány játékos játszhat a pályán. Többnyire olyan játékosok, akik nem a hagyományos iparágakból érkeznek, de akik mernek és tudnak radikálisan új ötletekkel fordulni a világhoz. Akiket ma úgy hívunk: startup.  

A startup tehát egy új termék vagy szolgáltatás létrehozására és robbanásszerű növekedésére kódolt induló vállalkozás, bizonytalan feltételek között. Globális, innovatív, hiánypótló, problémamegoldó árut vezet be, minimális saját tőkével, jellemzően magas tudásbázissal a háttérben.

Hogy mi van? Az innovációk nem az iparilag szervezett kutatási bázissal és tetemes pénzügyi forrásokkal rendelkező, nagy létszámú nagyvállalatoknál születnek? Nos, a korábbi sejtések mára már alapszabállyá alakultak: az új ötletek és az új technológiai megoldások az új vállalatoktól érkeznek és nem a régiektől. A bürokratikusan szervezett nagyvállalatok elvesztik érzékenységüket a gyökeresen új ötletekre és egyre inkább csak arra képesek, hogy korábbi ötleteiket továbbfejlesszék, finomítsák.

De ha folytonosan csak a gyertyát fejlesztettük volna, akkor sohasem lett volna villanykörte. Igaz ugyan, hogy nagyon sok innovációra épülő termék az egymást követő nagyvállalati fejlesztésekkel sokkal jobb és fontosabb lett, mint az eredeti ötlet, amelyből létrejött, de ez nem jelent trendeket megszakító technológiai újításokat. Minden tapasztalat szerint, - ez a meghökkentő valóság, - a nagyvállalatoktól, amelyek korábbi sikereik foglyai, csupán lassú, folyamatos (un. I - incremental) innovációkat várhatunk, miközben a radikális, a korábbi trendeket megtörő (un. D - disruptive) innovációkat szinte kivétel nélkül a startupok szállítják.

A dolog nyitja a projektfinanszírozás természetében keresendő. A nagyvállalati vezetés abban érdekelt, hogy az új fejlesztések ne tegyék tönkre a korábbi és még meglévő termékek piacát. Arra is nehéz rávenni őket, hogy olyan programokat finanszírozzanak, amelyeknek nem látszik rövid időn belül az eredménye, vagy az eredmény eleve bizonytalan. Márpedig a valódi innovációs áttörések mind ebbe a kategóriába tartoznak, másképp már rég ismernénk őket. A nagy szervezetek egymástól élesen elkülönülő részekre tagolódnak, ezért képtelenek a kihívásokra gyorsan reagálni. Végül, a nagyvállalatokon belül hiányzik a kutatók, fejlesztők dinamikus anyagi érdekeltsége és ösztönzése. Mindezek oda vezetnek, hogy a nagyvállalati innovációs projektfinanszírozás projektmenedzsment alapú és mindenestől része a szervezet bürokratikus rendszerének.

Ezzel szemben a startupoknál a finanszírozás mindenestől versenyalapú. Eleinte a 3F dobja össze az induló pénzt, vagyis a család, barátok és bárki bolond, aki fantáziát lát az ötletben (Family, Friends, Fools).  Mikor a startup túljutott a kezdeti szakaszán és van felmutatható eredménye, onnantól kezdve a befektetők – üzleti angyalok és kockázatitőke-befektetők – szelekciós mechanizmusa alá kerül. Ezek a saját kockázati és megtérülési számításaik alapján kiválasztják azokat a startupokat, amelyeknél látják a jövőbeni piaci esélyeket. A legtöbb esetben ez nyílt verseny keretében történik (lásd, A cápák – RLT Klub 😊), több lépésben. A kiválasztott startupok finanszírozása többnyire szakaszosan történik. A befektető dönti el, hogy egy-egy szakaszt (ötletkiforrás, funkcionális modell, prototípus, termékbemutatás, gyártás-előkészítés, sorozatgyártás, piacra vitel, börzei bevezetés stb.) mennyiben és miként hajlandó finanszírozni. Sok esetben tapasztalataikkal, mentorálással és kapcsolatrendszerükkel is segítik a startupokat. Mindezek együttesen garantálják azt, hogy a startup valódi, a korábbi trendet megszakító, D típusú innovációt hozzon létre.

Szóval, az eddigiekből levonható következtetés, hogy amíg a magányos zseni többnyire nem képes üzletet teremteni egy új ötletből, addig egy nagy szervezet nem képes felfedezni valami radikálisan újat. Az új kultúra, ami megteremti az egyensúlyt a kutatás, a fejlesztés, valamint a vállalkozó szellem között, a startup modell.

Kétségtelen, hogy szinte minden nagy innováció mögött egy startup áll. De a nagyvállalat az, amelyik továbbfejlesztve globális méretekben is képes piacra vinni az innovatív termékeket. Ezért idővel vagy a startupok nőnek nagyra, vagy a nagyvállalatok vásárolják fel és kebelezik be a startupokat. Mert egy adott ponton túl csak nagyvállalati eszközökkel érhető el a termék számára a globális tömegpiac.

Egy új technológiai korszak kapujában állunk, ami sokkal nyitottabbá, demokratikusabbá és tömegesebbé teheti az innovációt. Egy olyan folyamattá, ami alulról felfele építkezik és amely mindenki számára nyitva áll. Lényege az új út, ahogy egy ötlet termék formájában eljut a fogyasztóhoz, gyakran olyan igényeihez, amelyekről még a kedves fogyasztónak sincs tudomása. De ha a villanykörtét nem fejlesztettük volna tovább, akkor ma gyertyafény mellett nyomkodnánk az okostelefonjainkat. 😊