Levelezés

 

Az üzenetek küldésének története tele van technológiai újításokkal. Bizony, Pál apostol még leveleket irkált, ezeket azután szamárháton postázták, ma már inkább villanyleveleket küldözgetünk egymásnak. Levelesládánkba egy soha véget nem érő adatfolyam érkezik különféle tartalommal, tele érdektelen információkkal, érdekes adatokkal, hasznos pletykákkal, sürgős intézkedést követelő értesítésekkel, vagy ne adj Isten, munkafeladatokra biztató utasításokkal.

A gond az, hogy a beérkező levelek stressz forrást jelentenek, mert  az e-mail egy soha véget nem érő adatfolyam. Ne higgyünk a látszatnak, nem tárolt dokumentum, hanem áramlás! Márpedig aki az adatfolyamok és a tárolt adatok mára már bonyolult világát összekeveri, az rosszul járhat. Mert az e-mailek puszta megnézése önmagában még nem jelent megnyugvást, nem érezzük a jól végzett munka megelégedettségét. A feldolgozatlan üzenetek, vagyis azok, amelyekre nem válaszoltunk, nem töröltünk és más formában sem foglalkoztunk velük, mentális stresszt okoznak. A megoldásra váró újabb és újabb feladatok pedig teendőink listáját gyarapítják. Minden egyes megoldatlan feladat agyunk legaktívabb területén várakozik a megoldásra, mondhatni ott ketyeg a fejünkben. Az agyban kialakul egy utasítássor és ezáltal eggyel több dolog terheli tudatunkat, ami végül egyetlen lezárhatatlan parancssorrá alakul. A mentális stresszt úgy csökkenthetjük, hogy annyi futó parancsot zárunk be, amennyit csak tudunk. A megoldás: ürítsük a beérkező levelek mappáját! De vigyázat, ha a mappa hamarabb telik meg újra, mint amilyen tempóban kiürítenénk, úgy a megtisztulás érzése rövid életű, vagy egyenesen elérhetetlen lesz. Mi több, már maga a megtisztulás keresése is rögeszmés vagy akár kényszeres parancssorrá válhat.

Szerencsére, agyunknak van (még)egy jó tulajdonsága. Ugyanis, amint végiggondoljuk, hogy hogyan teljesítünk egy megbízatást, a parancssor bezárul, az agy aktív része felszabadul, még akkor is, ha a jelenben ennél többet nem tudunk, vagy nem akarunk tenni!  Tehát az is elég, ha eldöntjük, mit, mikor és hogyan fogunk elvégezni, nem is kell feltétlenül a feladatot befejezni. Ezek szerint jól tennénk, ha a beérkező üzeneteinket, amelyeket nem töröltünk, vagy nem válaszoltunk meg, osztályoznánk és egyszerűen hozzácsapnánk a tennivalóink listájához.

A legkézenfekvőbb, ha a beérkező mappa mellett címkézett mappákat nyitunk, pl. pozitív/negatív/semleges, vagy sürgős/fontos/érdekes, vagy család/barát/munkahely, és áthúzzuk ezekbe a még feldolgozatlan beérkező üzeneteinket.  Ez a módszer bizonyítottan csökkenti a mindennapjainkkal járó stresszt, és a megtisztulás érzését váltja ki bennünk. Ha esetleg mesterséges intelligenciájú segítségre lenne szükségünk, akkor telepítsük telefonunkra a Stress@Work névre keresztelt alkalmazást, amelyik elemzi üzeneteink tartalmát még azelőtt, hogy azt elolvasnánk és zöld, piros, meg semleges kék színekkel címkézi meg őket.  

Kommunikációs függők lettünk, mert egy folyamatosan összekapcsolt világban élünk, okostelefont használunk, a személyes üzenetváltás is mindinkább a múlté. Egy elektronikus üzenet sem okoz nagyobb stresszt, mint egy telefonbeszélgetés, csakhogy jóval több van belőle és a késztetésünk is erős, hogy gyakran ellenőrizzük őket. De ne boruljunk el, ha tele van a ... villanylevelesládánk. Ön-szabályozzuk tudatosan a rendelkezésünkre álló kommunikációs eszközök használatát!  😊