Testkontroll tippek és trükkök I.

Nem az számít, hogy az emberek mit mondanak, hanem hogy a tudomány mit állít. Nézzük meg, hogy a fenntartható testkontroll esetében mi a tutti.

1. AMPK turbó

Mint tudjuk, az ATP (adenozin-trifoszfát) az élővilág energiaforrása. Úgy is tekinthetjük, mint sok mini akkumulátort, amiből az energiát a foszfátcsoportok leválasztásával nyerjük, miáltal az ATP-ből AMP (adenozin-monofoszfát) keletkezik, ami aztán ismét feltuningolható két foszfátcsoporttal ATP-vé és a körforgás folytatódhat. A tuningoláshoz szükséges energiát a növények a napfény energiájával hozzák össze, az emberek, állatok pedig a szénhidrát és fehérje, de főleg a zsír elégetése útján. Utóbbi esetben, az akkumulátort töltő műhely a sejtekben van, ez egy sejtrészecske, a mitokondrium, melyekben a zsír elég és az ATP megtermelődik.

Mint minden ciklikus folyamatot, a körforgást itt is szabályozni kell, ezt egy enzim teszi, az AMPK (AMP kináz). Ahogy az egy szabályos negatív visszacsatolt szabályozó rendszerhez illik - mérni a kimeneti jel nagyságát és módosítani a bemeneti jelet a kimeneti jel változásával ellentétes irányban, a kimeneti jel stabilizálása érdekében – az AMPK is alapból két feladatot lát el: érzékeli a szervezet energiaszint csökkenését, úgy, hogy méri a felhalmozódott kiürült akkumulátorok, vagyis az AMP koncentrációját, és ennek függvényében aktiválja az elraktározott zsír égetését a mitokondriumokban. Ezen kívül van még két járulékos feladata is az AMPK-nak.

Az egyik, hogy aktiválja a mitokondriális biogenezist, vagyis további mitokondriumok előállítására serkenti a sejteket, ha több energiára van szüksége a szervezetnek. Ezért fejlődik például az állóképesség edzéssel, mert egy sportolónál megnő a sejtekben a mitokondriumok száma és ezáltal több ATP termelődik és gyorsabban.

A másik, hogy aktiválja az agyban az éhségérzetet, hogy több üzemanyaghoz juttassa a szervezetet. Sajnos a két természetes testkontrolláló módszer, amivel az AMPK-t nagyobb aktivitásra tudjuk serkenteni, hogy több zsírt égettessen el, a testedzés és a koplalás (nevezzük kegyesen diétázásnak), nem inhibálják ezt az utóbbi feladatot.

Nos, a tudomány jeles képviselői megvizsgálták, hogyan tudnák mesterségesen aktiválni az AMPK-t, anélkül, hogy ez éhségérzetet indukálna.

Az egyik út, hogy hozzábabrálunk a mitokondriumokhoz és csökkentjük az ATP termelését, ezáltal magas marad az AMP koncentráció, ami az AMPK-t további zsírégetés noszogatására sarkalja. Két ilyen anyagot is találtak, az egyik a cianid, ami sajnos teljesen leállítja az energiatermelést. Ezt Agatha Christie tudja a legjobban. A másik a berberin, ami csak rontja a mitokondriumok működésének a hatásfokát. Ehhez viszont nehéz hozzájutni, mert kevés növényben van és azokban is igen kis koncentrációban. A legtöbb berberint a sóskaborbolya tartalmazza, ezért is emlegetik a szaklapok varázslatos orvosságként.

A másik út, magának az AMPK aktivitásának a serkentése. Erre ideális vegyszer a nikotin. Pont ezt a hatást okozza: ellentétes irányban szabályozza az AMPK aktivitását az agyban és a szervezetben. Nem csoda, hogy az emberek jó pár kilót felszednek, mikor abbahagyják a dohányzást. Ha abbahagyják, mielőtt végzetes kárt okozna.

Az AMPK aktiválásának serkentése lehetséges egy másik mechanizmus által: ez a túlzott alkoholfogyasztás. Az alkohol a szervezetben ecetsavvá bomlik le, aminek a feldolgozásához ATP-re van szükség, miközben AMP termelődik. Ezáltal az AMPK természetes módon aktiválódik. Ez a módszer is több sebből vérzik, a triviális bajokat még tetézi az is, hogy mielőtt az alkohol maradéktalanul átalakulna ecetsavvá, az acetaldehid mérgező köztes termék áll elő, melyről tudjuk, hogy rákkeltő.

Ezek után már csak egy kis lépés kellett az emberiségnek, hogy a tudósoknak leessen a tantusz, bár az is lehet, hogy dédnagyanyáink már régen tudták: van rá mód, hogy a toxikus köztes lépcsőfokot átugorva közvetlenül ecetsavat vigyünk a szervezetünkbe. Ez nem más, mint az étkezési ecet, ami nem egyéb, mint az ecetsav vizes oldata. Miközben ez a vegyület ATP felhasználása mellett felszívódik, felturbózza az AMPK szintünket és jelentős fogyást okoz.  Napi egy evőkanál ecet, havi fél kilónak megfelelő súlycsökkenést vagy súlygyarapodás csökkenést okoz, napi két evőkanál ecet, már havi 2,5 kg csökkenést, főleg hasi zsigeri zsírégetéssel.  Ezt modern technológiával végzett kutatás/kísérlet igazolta, igaz, hogy a több millió dolcsiba kerülő kutatást a nagy ecetgyártó cégek finanszírozták.

Egy másik jelentős pozitív mellékhatása is van az ecetnek: nagyban csökkenti a vércukorszintet. Jobban, mint a diabétesz gyógyszerek (Glucophage, Avandia, Rezulin). Ezt a kutatást nem ecetgyárak finanszírozták. Igaz, hogy a Pfizer sem. Tudniillik a Rezulinnal a Pfizer jól befürdött, miután májelégtelenséget okozott és közel egymilliárd dollár kártérítést kellett fizetnie a túl sok halálesetért. Ne sajnáljuk, azért nyert is az ügyön, több mint a dupláját a gyógyszer eladásából. 

Visszatérve, az ecet csökkenti a vércukorhullámot is, valamint az erre adott inzulinválaszt javítja. Még az sem számít, hogy milyen fajta ecetet használunk.  Kutatások bizonyítják (görög tudósok végezték, nem angolok), hogy az ecetfogyasztás javítja az izmok vércukorfelvételének hatékonyságát, a testgyakorlás effektushoz hasonlóan.     

Szóval, érdemes nyakalni az ecetet. A napi 2-3 evőkanál ecet fogyasztása optimálisnak tűnik, de rövidtávon a napi 6 kanál sem veszélyes. Mivel gyorsan felszívódik, jobb elosztani időben a fogyasztását étkezések előtt vagy közben (pl. 2-2 teáskanál egy pohár vízbe, vagy a salátába). De fogyasszuk bátran ecettel a fehér kenyeret, mert 16% vércukorszint csökkenést és 20% inzulincsúcs laposodást jelent. Ezért kevernek a japánok is ecetet a fehér rizshez szusi készítéskor. Vagy mi magyarok a krumplisalátához.😊

Hogy miért érdemes a vércukorszint hullámot és az ezzel járó hirtelen inzulincsúcsot megelőzni, lásd a folytatásban.