. Lambda . blog

          Úgy tűnik, hogy a négymillió éves fejlődésünk utolsó tízezer évében a gabonafélék termesztése jó ötlet volt. Nagy mennyiségben termeszthetők, könnyen feldolgozhatók, táplálók. Kész sikertörténet, mi kell ennél több? Hát például jó lett volna, ha a genomunk adaptálódik hozzájuk.

Az összes élő dolog a Földön magában hordja egy négymilliárd éves túlélési génmechanizmus alapvető formáját. A rendszer alapelemeit a DNS szálon elhelyezkedő kétféle gén jelenti.

Ma még hihetetlenül hangzik, de már bizonyított tény, hogy az öreg sejtek tartalmazzák azokat az információkat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ismét fiatalokká váljanak. Az öregedés során a sejtek információt veszítenek és információ módosulást is szenvednek, időben mind többet és többet. Azok az adatok, amelyek biztonsági mentés nélkül vesznek el, örökre elvesznek. De, ahogy azt a klónozás is bizonyítja, a sejtjeink öregen is őrzik a fiatalkori információkat. Ha ezeket az információkat sikerülne visszaállítani akkor megszerezhetnénk azt a képességet, amit az evolúció nem adott meg nekünk.  

Párezer éve már megírták öreg kínaiak, hogy ne higgyünk semmiben, ehelyett következtetéseket vonjunk le az elérhető bizonyítékok alapján.* A következtetéseknek megvan az az előnye, hogy lecserélhetjük őket, ha közben új adatok, információk jelennek meg. A hiedelmekkel viszont már nem ilyen egyszerű elbánni.