Homocisztein

Az emberi DNS két öregedési órával is rendelkezik, amivel a biológiai korunkat méri. Az első a telomerek hossza. A telomerek a kromoszómák végei. Születéskor a hosszúságuk kb. 10.000 bázispárnyi, ez a hossz jelenti az óra indulásának időpontját. A sejtosztódások során, a telomerek egyre rövidülnek és amikor túl röviddé válnak, a DNS-osztódás instabillá válik. Amikor a telomerek eredeti hosszuknak kb. a felére csökkennek, a sejtek osztódása megáll és a sejtek a továbbiakban nem újulnak meg, ami korlátozza az ember élettartamát. Buzgó tudósok próbálják megtalálni az eljárásokat, amelyekkel meghosszabbíthatóak a telomerek és visszafordítható a DNS öregedési órája. [1]

A második óra a DNS metiláció állapota. Születéskor minden típusú sejt rendelkezik a DNS bázisaihoz csatlakozó egyedi metil-csoportokkal. Ez a minta (a metilcsoportok elhelyezkedése) a testet felépítő több mint 200 féle sejttípus mindegyike esetén egyedi.  A metil-csoport a szén és hidrogén legegyszerűbb kombinációja, ami a testben található: egy szénatom három hidrogénatomhoz kapcsolódik. A DNS metiláció mintája határozza meg, hogy a sejt melyik fehérjegyártó receptet (gént) ne használja, vagyis melyik fehérjéket NE állítsa elő. Ez a sejtdifferenciálódás alapja. A DNS metil-csoportjainak az idő előrehaladtával bekövetkező fokozatos csökkenését és helyzetének változását tekinthetjük a második biológiai órának. Amikor a metilcsoportok kb. 40%-a már nincs ott a kezdetben elfoglalt helyén, akkor bekövetkezik a degeneratív sejthalál. Minden olyan beavatkozás, amely lelassítja, megállítja esetleg visszafordítja a jó helyen levő metil-csoportok elvesztését a DNS-ből, egyben lelassítja, megállítja és visszafordítja a DNS szintű öregedést. [2]

Míg a telomerek hosszát a DNS szál végén található ismétlődő bázispárok száma határozza meg, a DNS metiláció állapotának fő indikátora a homocisztein. A homocisztein szintje jelzi azoknak a metabolikus utaknak az egészségi állapotát vagy egyensúlyát, amelyek metilálják és védik a DNS-t. A homocisztein szint egy pontnyi csökkenése az öregedési folyamatok kémiai markereit kb. 3-5 évvel fordítja vissza a legújabb statisztikák szerint. Mit tesz Isten, a homocisztein szint alacsonyan tartása csökkenti a telomerek rövidülési sebességét is. Tehát a homocisztein ideális szintre való csökkentése lelassíthatja, megállíthatja, sőt visszafordíthatja a DNS mindkét öregedési óráját.    

A homocisztein egy fehérjefelépítő aminosav, a cisztein képződésének egy köztes terméke. Kis mértékben hasznos, de ha nem megfelelő a metiláció akkor káros mértékűvé nőhet fel a szintje.  A modern kutatások figyelmet fordítottak a megemelkedett homocisztein szint lehetséges szerepére a fizikai és mentális öregedés felgyorsulásában, valamint hatására olyan folyamatokban, mint a neurodegenerativ betegségek, a kognitív rendellenességek és a meggyengült immunrendszer. Megfigyelték potenciális hatását más civilizációs betegségek kialakulására is: elhízás, gyomorfekély, gyulladásos bélbetegségek, ekcéma, migrén, csontritkulás, sclerosis multiplex, kognitív rendellenességek, depresszió, Parkinson-kór és az Alzheimer-kór. Tanulmányozták továbbá a megemelkedett homocisztein szint hatását az idegrendszer embrionális fejlődésére. És figyelemre méltó eredmények értek el. [3]

A homocisztein szintet három fő módon lehet csökkenteni. Az első, a remetiláció, ami egy jól ismert módszer, amely B12 vitamin és folsav (B9 vitamin) felhasználásával működik, két enzim segítségével (MS és MTHFR). [4]   Ez a folyamat a homociszteint egy kéntartalmú aminosavvá alakítja, ez a metionin. [5]   

A homocisztein szint csökkentésének másik útja a transzszulfuriláció, ami a homociszteint kéntartalmú ciszteinné alakítja, B6 vitamin felhasználásával a májban található (BHMT) enzim segítségével. Ennek egy része a vizelettel távozik, de a ciszteinből egy fantasztikusan hatásos antioxidáns molekula jöhet létre, a glutation. Ez a sejtek leghatásosabb és legfontosabb antioxidánsa és erőteljes öregedésgátló. [6]   

 Ezek szerint, a homocisztein, amely a vérben természetesen áramlik, az egészséges szervezetben az enzimatikus reakciók során gyorsan metabolizálódik olyan aminosavakká, mint a metionin vagy a cisztein, hogy megakadályozza a felhalmozódását a véráramban. A metioninná való átalakuláshoz B12 és B9 vitaminokra (folsavra) van szükség. Ha ezek a vitaminok, amelyek fontosak az enzimatikus reakciók megfelelő lefolyásához, hiányoznak a szervezetből, akkor testünk nem képes átalakítani a toxikus homociszteint nem toxikus metioninra. Másrészt a homocisztein ciszteinre való átalakulása csak B6-vitaminnal segítségével lehetséges. Nélküle az enzimatikus reakció, amely a toxikus homocisztein a nem toxikus ciszteinre való átalakulásához szükséges, nem megy végbe és így a vérben megnövekszik a toxikus homocisztein szintje. Tehát a homocisztein három B-vitamin, a B12, a B9 és a B6 ellenőrzése alatt áll.

A homocisztein szint csökkentésének harmadik útja a legfontosabb a sejt biológiai órája számára, mégis kevésbé ismert és csak napjainkban ismerték fel jelentőségét. Van egy különleges enzim a májban és a vesékben, amit betain-homocisztein-metiltranszferáznak neveznek. Találó elnevezés, mert ez az enzim egy metil-csoportot szállít a betaintól (trimetil-glicin) a homociszteinhez, hogy azt metioninná alakítsa. Egy következő lépésben, a májban a metionin egy ATP (adenozin-trifoszfát) energiamolekulával egyesül és egy alapvető fontosságú molekula keletkezik, az S-adenozil-metionin, közismert nevén SAMe. Ahhoz, hogy visszahelyezzük a metil-csoportokat a DNS-re, szükségünk van egy metil-csoport donorra. A SAMe egy metilcsoport donor és az egyetlen, amely képes visszaállítani a DNS metil-csoportjait!  [7]

A feladat tehát, csökkenteni a toxikus homocisztein szintjét és növelni a SAMe mennyiségét a szervezetben.  Az a baj, hogy a homocisztein biokémiai ciklusának szabályozása genetikailag kódolt és nem képes alkalmazkodni a mai igényekhez. Az étrendünkben való változások az elmúlt évtizedekben felgyorsultak, főleg az állati fehérjék arányának jelentős megnövekedésével, amelyből maga a homocisztein keletkezik. Jelentősen lecsökkent a jó minőségű, vitaminokban gazdag táplálékok bevitele szervezetünkbe. Ezenkívül ezek a vitaminok könnyen elpusztulhatnak a hő- és egyéb feldolgozás következtében. A táplálékunkban maradt vitaminok töredékei nem képesek biztosítani az anyagcsere megfelelő működését. A genetikai eltérések is nagyban hozzájárulnak a rendellenességek fokozásához. Modern genetikai vizsgálatok eredményeinek kiértékelése alapján kimutatták, hogy a páciensek 30%-a, akiknél megnövekedett homocisztein szintet észleltek, a homocisztein metabolizmusáért felelős módosított gének hordozói.

Mindkét tényező eredményeként a homocisztein metabolizmusában rendellenesség lép fel, ami a korral fokozódik és a szervezet krónikus, többnyire elmélyülő intoxikációjával jelentkezik. Külsőleg olyan betegségekkel jár, amelyek okait máig nem értettük. A kutatások rámutatnak arra a tényre, hogy ha képesek lennénk fenntartani a szervezetünkben az alacsony homocisztein szintet és teljes teljesítményre ösztönözi a biokémiai folyamatokat, akkor elkerülhetnénk a civilizációs betegségeket és visszafordíthatnánk az öregedéssel járó számos problémát.

Kiinduló pontként nézzük meg, hogy mitől lehet magas a homocisztein szint. A domináns okok a következőek:

a - öröklött genetikai elváltozások

b – rossz táplálkozási szokások

c - B-vitamin hiány

d – rendszeresen szedett gyógyszerek hatóanyagai

e - öregedés

a.) Az MTHFR gén 677. bázishelyén előforduló génhiba a homocisztein szintet szabályozó enzim működését rontja. Egy 2001‑ben ismertetett magyarországi vizsgálat alapján a csak egyik szülőtől örökölt MTHFR C677T génhiba (heterozigóta C/T) 45,2%‑ban, míg a mindkét szülőtől örökölt génhiba (homozigóta T/T) 11,1%‑ban volt jelen. Tehát a magyar népesség több, mint felénél megtalálható ez a génhiba, amely a homocisztein szintet szabályozó enzim működését rontja! Amennyiben mindkét szülőtől örökölt formában van jelen a génhiba, úgy 50‑60%‑kal romlik a homocisztein szint csökkentő enzim működése. Csak egyik szülőtől örökölt génhiba esetén 25‑30%‑os visszaesés következik be a homocisztein szint csökkentő enzim működésében.

Ha a családodban előfordult már az alábbi betegségek valamelyike, akkor igen magas a valószínűsége, hogy te is érintett vagy:

- Alzheimer vagy Parkinson kór [8]

- Demencia, neurodegeneráció, elbutulás [9]

- Trombózis, agyi érbetegségek, infarktus [10]

- rák [11]

- súlyos vagy halálos kimenetelű SARS Cov2 fertőzés [12]

- köszvény [13]

b.) Túl nagy szénhidrát, különösen cukor, valamint állati fehérje bevitel. A homocisztein szint minden szervezetben növekszik, ha fehérjét (pl. húst, hüvelyest, azaz metionin tartalmú aminosavat) fogyasztunk, így átalakítása és lebontása létszükséglet.

A folát- és betainszegény étrend növeli a homocisztein magas szintjének valószínűségét. A közép-európai emberek folát bevitele is igen alacsony (spenót és hüvelyes zöldségek tartalmazzák a legnagyobb mennyiségben) csak mintegy harmada a táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott értéknek. Pótolni kell B9 vitaminnal. Nagy probléma, hogy sok B9‑vitamint tartalmazó termék szintetikus folsavat tartalmaz, de a folsav biológiai hasznosulása nem azonos a természetes foláttal a gyakori – MTHFR 1298C és C677T – génhibákkal rendelkező betegek esetében! A folsav nem csökkenti közvetlenül a homocisztein szintet, viszont vesekárosodást okozhat, és a természetes foláttal ellentétben nem jut át a vér-agy gáton! [14]

A betain bevitel még alacsonyabb (egy kevés van belőle a búzakorpában, búzacsirában spenótban, céklában). A homocisztein kedvező befolyásolásához szükséges betain mennyiséget normál étkezéssel nem tudjuk elfogyasztani, ezért étrend-kiegészítővel való pótlása ajánlott az érintetteknél. Kísérletek bizonyítják, hogy a betain bevitele hatszorosára növeli a SAMe termelődését a májban!

c.) A sejtekben zajló alapvető biokémiai folyamatokat B12 vitamin szint és a folsav szint együttes alakulása befolyásolja. B12 hiány esetében hiába áll rendelkezésre elegendő folsav, az inaktívvá alakul. [15]

A B12 vitamin felszívódása egy igen összetett folyamat, és nagymértékben függ az emésztőrendszer működésétől. Az életkor előrehaladtával a B12 vitamin felszívódásának hatékonysága csökken. Állati eredetű tápanyag tartalmazza, ezért vegetáriánusoknál lényegesen gyakoribb a B12 vitaminhiány. [16]

A szervezet B12 anyagcseréjére nagy tehetetlenség jellemző: évek, esetleg évtizedek alatt alakulhat ki a hiánya, azonban a hiány megszüntetése is hosszabb időt igényel.

A B6-vitamin vízben oldódó vitamin, elterjedt neve még a piridoxin is. Három formában létezik, a piridoxin aktívabb formái az úgynevezett piridoxál és a piridoxamin. Legfontosabb szerepe a fehérjék átalakulásánál van.

Érdekessége, hogy szinte száz százalékosan felszívódik a bélrendszerből. Legjobb B6-vitamin-forrásaink a máj, a hús, tejtermékek, szárazhüvelyesek, élesztő, tojássárgája, barna liszt és az ebből készülő pékáruk, kukorica, zöldségfélék. Fontos tudni, hogy az étel feldolgozása, hővel való kezelése, tartósítása a vitamintartalom akár ötven százalékának elvesztésével is járhat. A B6-vitamin napi ajánlott mennyisége felnőtt nők esetében 1,2 mg, míg férfiaknál 1,5 mg. Idős korban több B6-vitaminra van szüksége a szervezetnek: a nőknek 1,6 mg B6-vitaminra, a férfiaknak 1,9 mg-ra.

d.) A homocisztein szintjét megemelheti bizonyos rendszeresen szedett gyógyszerek hatóanyagai: cukorbetegség esetén szedett gyógyszerek (inzulin, metformin, kolesztiramin), női hormon gyógyszerek (ösztrogén), epilepszia esetén alkalmazott gyógyszerek (karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál), reuma és pikkelysömör gyógyszerek (metotrexát), vizelethajtók (tiazid) stb.

e.) Tudtad? A homocisztein szintje az életkor növekedésével emelkedik. Számos különböző vizsgálat elvégzése után beigazolódni látszik, hogy ahogy a kor előre halad, úgy csökkennek a szervezetben jelen levő aktív B12 és folsav szintek, ennek eredménye pedig a homocisztein szint, majd pedig a koleszterinszint emelkedése. A homocisztein képes lerakódni az erekben, és ezzel gátolja az elégséges vérkeringést. A tisztító folyamat így hátrányt szenved, és az erekben lerakódnak a toxinok. A toxinok pedig öregítik a szervezetet, és a korábban jól működő rendszerek nem tudják beteljesíteni a funkciójukat. Megfigyelhető az öregedés során a folátszint csökkenése a gerincvelői folyadékban, ami összefüggésbe hozható a homocisztein szint emelkedésével.

Egészséges és fiatal emberek vérében a homocisztein koncentrációja alacsony: 5,0 - 15,0 μmol/l (nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás módszerrel mérve – HPLC) vagy 5,0 ‑ 12,0 μmol/l (ELISA módszerrel meghatározva) között van, viszont a növekvő életkorral gyakran megnövekedik. Újabb kutatások eredményeit figyelembe véve, ennél alacsonyabb szintet (7,2 μmol/l, ELISA) határoztak meg, amely fölött a homocisztein szintje már kockázati tényező. A férfiaknál általában magasabb a homocisztein szint, mint a nők esetében, de a határérték ugyanaz mind a két nemnél. A homocisztein maximális tolerálható értéke, amely még nem jelenti a betegségek nagyobb kockázatát, 10 µmol/l. Azért mondjuk tolerálhatónak, mert eddig a szintig még nem jelent egy betegség kialakulására nézve nagyobb kockázatot. Ám ha ettől magasabb, akkor terápiára van szükség.

A homocisztein szint csökkentése egy olyan marker, amely megfeleltethető a DNS metiláció hasznos szintre történő visszaállítás képességének. Az öregedési óra kerekének visszaforgatása a DNS kívülről történő megfiatalításának folyamatán alapul. Ehhez a kulcs, a homocisztein optimális szintje. Dönts okosan!

 

 

Hivatkozások

______________________________________________________________ 

 [1] A telomer a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz. Az embernél és emlősállatoknál a TTAGGG kód ismétlődik több ezerszer. A sejtek minden egyes osztódása során a kromoszómák DNS-láncának vége valamelyest rövidül. Ennek mértéke kb. 100 bázis, oka pedig a DNS másolásáért felelős DNS-polimeráz enzimek működési mechanizmusa. Amíg azonban csak a géneket nem tartalmazó telomera régió rövidül, a DNS nem károsodik. Minél hosszabb tehát a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek kb. 45 - 55 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős. Tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy a telomerrel nem rendelkező kromoszómákat semmi sem gátolja meg abban, hogy végeik összekapcsolódjanak, ezzel teljes genetikai káoszt teremtve. E két tényező következménye az, hogy az újonnan keletkezett sejtek életképtelenek és további osztódásra alkalmatlanok lesznek.

[2] A homocisztein a szervezetben a metionin metabolizmusa során képződik, többlépéses folyamatban. A metionin kéntartalmú esszenciális aminosav, a szervezet egyik legfontosabb metilforrása. Aktivált formája az S-adenozil-metionin (SAMe), amely univerzális metilcsoportdonor (-CH3) a DNS, az RNS, a hormonok, a lipidek és a neurotranszmitterek számára. A SAMe demetilációja során S-adenozil-homocisztein keletkezik (SAH), amelynek hidrolizációja homocisztein képződéséhez vezet. Először a metionin adenozin-csoportot kap az ATP-től, amely reakciót az S-adenozil-metionin-szintetáz katalizál, ennek terméke S-adenozil-metionin (SAMe). A SAMe a metilcsoportot egy akceptorhoz, például DNS-metilációban a DNS-metiltranszferázhoz továbbítja. Az adenozin hidrolízise ezután homociszteint termel.

[3] A homociszteinnek szerepe van az emberi intracelluláris mechanizmus egyik fontos biokémiai ciklusában, melynek feladata, hogy a sejtekben lejátszódó kémiai folyamatoknak elengedhetetlen molekulákat juttasson el, amelyek szükségesek az élet fenntartásához. A ciklus megfelelő funkciója mellett a homocisztein élettartama nagyon rövid. Viszont, ha rendellenesség lép fel, akkor a sejtekben felgyülemlik és átjut a vérbe és mivel összességében egy agresszív molekula, magas szintje nagy problémát tud okozni, ami súlyos következményekkel jár. Hirtelen felelős lesz az oxigén ellátásért, az erek belső falának károsodásáért, a szabályozott energiaképződésért, némely kulcsfontosságú metabolitok szintéziséért és újrahasznosításáért és a sejtek osztódásáért. Roncsoló hatást gyakorol a kötőszálakra, amelyek erősítik a bőrt - lebontja a kollagén képződését és elkezdődik a ráncok gyors kialakulása. Megemelkedett szintje a terhesség alatt felelős az idegcső rendellenességek kialakulásáért a csecsemőknél az embrionális fejlődés során. Azoknál az embereknél, akiknek magasabb a homocisztein szintjük a vérben, csökkent gondolkodást alapítottak meg, függetlenül az életkoruktól. Azt is kimutatták, hogy több autista gyermeknél a homocisztein metabolikus átváltozásának folyamata zavart. Eddig több mint 100 olyan betegséget vagy állapotot azonosítottak, amelyek a vérplazma homocisztein szintjének emelkedésével járnak együtt. A leggyakoribb összefüggések a szív-érrendszeri betegségekkel és a központi idegrendszeri betegségekkel állnak fenn.

[4] A homocisztein remetilációját a metionin-szintáz (MTR) enzim végzi, amelynek aktivátora a metionin-szintáz-reduktáz enzim (MTRR). Az enzimatikus reakcióhoz biológiailag aktív folsav, az 5-metil-tetrahidro-folát (5-MTHF), valamint a B12-vitamin aktív formája, a metilkobalamin-kofaktor szükséges. Az 5-MTHF5–10 metilén-tetrahidrofolátból képződik az 5–10 metilén-tetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) enzim által katalizált reakcióban. A májban és a vesében a remetilációhoz szükséges metilcsoportot a betain vagy a trimetilglicin biztosíthatja. A remetilációt ebben az esetben a betain-homocisztein-metiltranszferáz (BHMT) végzi. A homocisztein remetiláció útján történő eliminációjához tehát biológiailag aktív folsav – az 5-MTHF- szükséges, ezért a folsav- és a homocisztein-metionin anyagcsere között szoros összefüggés áll fenn.

[5] A metionin egy kéntartalmú esszenciális aminosav, amelyet a szervezetnek az étrendből kell beszereznie. Részt vesz különféle fehérjemolekulák felépítésében, és számos anyagcsere-folyamatban is részt vesz. Kénnel látja el a szervezetet, és növeli a vizelet pH-értékét, ami megnehezíti a baktériumok megtelepedését a hólyagban. A metionin metabolikusan aktív formája az S-adenozil-metionin (SAMe), amely metilcsoport-transzmitterként működik a szervezetben. Mivel metionint szinte minden növényi és állati eredetű élelmiszer tartalmaz, a napi szükségletet egy normál vegyes étrenddel könnyedén fedezhetjük. Az allergiásoknak, a gyakori húgyúti fertőzésben szenvedőknek és a májbetegségben szenvedőknek azonban fokozott a metionin igényük.

[6] A transzszulfuriláció metionintöbblet esetén döntően a májban és a vesében megy végbe. A folyamat első lépéseként a homociszteinből cisztationin keletkezik. A reakciót a cisztationin-β-szintetáz enzim (CBS) katalizálja a B 6 vitamin aktív formájának – a piridoxal-5-foszfátnak – a jelenlétében. A cisztationin hidrolizációját egy ugyancsak B 6-vitamin-dependens enzim, a gamma-cisztationáz végzi, amelynek eredményeképp α-ketobutirát és cisztein képződik. A feleslegben lévő cisztein taurinná, illetve szerves szulfáttá oxidálódik.

[7] A SAMe egy fontos szabályzó folyamat, a citozinmetiláció metildonorja. Ma már több mint 40 metiltranszfer ismert SAMe-ből különböző szubsztrátokra, például nukleinsavakra, fehérjékre, lipidekre és másodlagos metabolitokra. Csak 2014-ben mutatták ki fontosságát az epigenetikai szabályozásban. Például sok rákban a proliferáció az alacsony DNS-metilációtól függ. SAMe hozzáadása in vitro ilyen rákokhoz remetilálja az onkogénpromotereket, csökkentve a protoonkogén-termelést. Más rákokban a globális hipermetiláció gátolhatja a tumorszupresszor-promotereket.

[8] A vér homocisztein szintjének emelkedése erős összefüggésben lehet a szellemi hanyatlással. A homocisztein szintcsökkentő B vitamin-kezelés nagyban csökkenti a homocisztein szintet, és 30%‑50%‑kal lassítja az agysorvadás ütemét és lassítja a szellemi hanyatlást is. A folát hónapokon keresztüli pótlása javíthatja az intelligenciahányados pontszámokat. Az Alzheimer-kórban szenvedőknél megfigyelhető a vér alacsony B9‑ és B12‑vitamin szintje és az emelkedett homocisztein szint. A megfelelő B9‑ és B12‑vitamin szintek kulcsfontosságúak a demencia megelőzésében és összefüggés van a vér magasabb B6 vitamin szintje és az időskori jobb memóriateszt pontszámok között. A 20 μmol/l‑nél magasabb szérum homocisztein szint 8,64‑szeres Parkinson-kór érintettséggel járt együtt. A depresszió esélye 4%‑kal növekszik a homocisztein minden egységnyi növekedésével.

[9] A magas homocisztein szint agyi atrófiát okoz, ami leginkább a hippokampuszt érinti, amely az agynak a memóriáért felelős területe. Sokan gondolják, hogy a szellemi leépülés az időskor velejárója, ám ez nem feltétlenül igaz. Az értelmi és érzelmi képességek hanyatlása annak a következménye, hogy a korábban egészséges agyszövet elsorvad. Az elbutuláshoz azonban olyan fajta hiányállapot köthető, mely akár már húsz évvel korábban nyilvánvaló a szervezetben, majd pedig idős korban jelentősen csökkenti a szellemi teljesítőképességet. 2010-ben megjelent egy nagyszabású finn tudományos vizsgálat, mely egyértelműen rámutatott a szellemi teljesítőképesség és a homocisztein szint összefüggésére.

[10] A magas homocisztein szintnek van olyan nagy rizikófaktora a kardiovaszkuláris és a thrombotikus megbetegedésekkel kapcsolatban, mint a dohányzásnak, és a magas koleszterinszintnek. A magas homocisztein szint megduplázta a szívinfarktus kockázatát a fiatal nők körében. Csökkenti az endothel sejtek élettartamát, fokozza a szabad-gyök képződést és lipidperoxidációt. Csökkenti az érendothel nitrogénoxid (NO) és prosztaciklin termelését. Növeli a thrombociták aggregációs hajlamát és a véralvadást. Fokozza az artériák falának megvastagodását. A vér mérsékelten vagy erősen megnövekedett homocisztein szintje tapasztalható minden második-negyedik esetben az alábbi betegségekben szenvedőknél: gutaütés (agyvérzés) érelmeszesedés és szívinfarktus, a környéki artériák elzáródásos betegségei, valamint mélyvénás trombózis a lábban. A legutóbbi vizsgálatok alapján a szívrohamok 10-12% – át és a stroke 30-40% -át okozza. A statisztikák szerint, a 7-es vagy alatti homocisztein szintnél a szív- és érrendszeri betegségek kockázata a normál populációban előforduló értékeknek megfelelő vagy annál alacsonyabb. A 10-es szintre történő kis emelkedés már megduplázza a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, a 20-as szinten pedig a kockázat már a normál populációnál mért értékének több mint 9-szerese! A vérben a homocisztein minden 5 μmol/l növekedése esetén a koszorúér-betegség kockázata férfiaknál 60% -kal, nőknél pedig akár 80% -kal nő.

[11] A homocisztein a rák kockázati tényezője, és tumormarkerként működhet. Az MTHFR gén 677. bázishelyén előforduló génhiba a homocisztein szintet szabályozó enzim működését rontja. Ez az MTHFR C677T génmutáció összefügg és jelentős kapcsolatot mutat több rákos megbetegedés előfordulásával: méhnyakrák, emlőrák, petefészekrák, gyomorrák, hólyagrák, nyelőcsőrák stb. Az MTHFR gén 1298. bázishelyén előforduló génhiba pedig növelheti mind a méhnyakrák, mind a méhnyak felszínén növekvő kóros sejtek kockázatát. A vastag- és végbélrák kialakulási kockázata 20 ‑ 40%-kal csökkenthető azoknál, akik megfelelő mennyiségű folátot fogyasztanak, vagy magas vérplazma folát szinttel rendelkeznek. A vér folát szintje még a normál tartományon belül is befolyásolja a daganatok előfordulását. Azoknál a személyeknél, akiknél ez az érték az egészséges tartomány felső határán van (≥31,04 nmol/l), a vastagbélrák kialakulásának veszélye megközelítőleg feleakkora, mint az alacsonyabb értékkel rendelkezők esetében (≤12,23 nmol/l).

[12] A magas homocisztein szint hatással van a súlyos COVID‑19 betegséget kiváltó, illetve annak kezelését megakadályozó folyamatokra. A magas homocisztein szint növeli a gyulladásos citokinek túltermelődését a „citokin-viharban”, fokozza az endotél (az erek és a szív belső laphámja) diszfunkciót, gátolja a nitrogén-oxid szintézisét, és trombus képződéshez vezet. Ezek a kórképek a súlyos SARS‑CoV‑2 jellemzői.  A COVID‑19-es betegeknél nagy a kockázata a trombózis és iszkémiás stroke kialakulásának. Mindezeknek magas kockázati tényezője az emelkedett homocisztein szint, amely döntő szerepet játszik a véralvadásban. A vér homocisztein emelkedése előre jelzi a fokozott véralvadásra és a tromboembóliára való fokozott hajlamot és a COVID‑19 betegség súlyosságát. A magas homocisztein szint kockázati tényezőnek tekinthető a COVID‑19 betegeknél.

[13] A köszvény (Arthritis uricat) lehet örökletes, de kialakulhat az étrend, alkohol fogyasztási szokások stb., valamint nem megfelelő veseműködés, enzimhiányok, enzimműködési zavarok miatt is. A vér húgysavszint nem különbözik lényegesen a köszvényes és az egészséges emberek között, viszont a vér homocisztein szintje jelentősen magasabb a köszvényes betegeknél. A károsodott vesefunkció összefügg a vér homocisztein szintjével és a köszvény kialakulásának valószínűségével és romlásával. A köszvényes betegek leggyakoribb haláloka a veseelégtelenség. A magas homocisztein szint vesekárosodást okoz, így szerepe van a krónikus veseelégtelenség kialakulásában. A homocisztein egy egységnyi növekedés hatására több mint 8x-os az emelkedett vér húgysavszint kockázata, ami a köszvény kialakulását segíti. A magas homocisztein szinttel rendelkező személyeknél magasabb a vér húgysav szintje, valamint alacsonyabb a folát (B9 vitamin) és B12‑vitamin szintje, mint az egészségeseknél. A folát annál nagyobb mértékben csökkenti a húgysav szintet, minél magasabb a homocisztein értéke. A közép-európai emberek folát bevitele is igen alacsony csak mintegy harmada a táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott értéknek. E mellett a köszvény diétában tiltott vagy kerülendő élelmiszerek közül több a B12-vitamin fő forrása is, ezért a B12-vitamin hiánya tovább súlyosbodhat.

[14] A természetes foláttal ellentétben a folsav nem minden része alakul át a – B9‑vitamin aktív formájává – 5‑metil‑tetrahidrofoláttá (5‑MTHF). Ehelyett a májban vagy más szövetekben kell átalakulnia. Ez a folyamat azonban az MTHFR C677T és 1298C génhibával rendelkező embereknél lassú és nem hatékony. Még kis adagban is – például napi 200‑400 µg – is előfordulhat, hogy a következő adag bevételéig nem képes a szervezet feldolgozni, így a folsav felhalmozódhat a szervezetben. Ez azért problémás mert a nem feldolgozott folsav magas szintjét számos egészségügyi problémával hozták összefüggésbe.

A folsavat és a folátot gyakran (helytelenül) egymás szinonimájaként emlegetik. Sajnos ez nagy hiba, mert biológiailag óriási a különbség közöttük. A folsav (pteroil-L-glutaminsav) a B9-vitaminnak a szintetikus formája, míg az étrendi folát az ételekben megtalálható, természetes formája (tetrahidrofolát) a B9-vitaminnak. Azonban egyik sem az a forma, amit a szervezet már maradéktalanul tud hasznosítani! Ezeknek a molekuláknak több lépésben aktív állapotúvá kell alakulniuk, hogy a szervezetünk hasznosítani tudja őket. A B9-vitamin aktív formája a metilfolát, ezt tudja a szervezet közvetlenül hasznosítani. A metilfolát drága összetevőnek számít, ezért használja a gyártók többsége a folsavat helyette. A folsav mindenképpen a lehető legrosszabb választás B9-vitamin pótlására. Ezt a formát érdemes elkerülni! A növényekből származó étrendi folát ugyanolyan probléma az MTHFR-mutációval rendelkezők számára, mint a folsav! Az MTHFR 677CT mutációval rendelkező személyeknek viszont jó hír, hogy az MTHFR enzim működésének csökkenését esetükben a magasabb riboflavin-bevitel teljes mértékben kompenzálja. Az MTHFR tehát egy riboflavintól függő enzim, és minél kevesebb riboflavin áll rendelkezésre, annál kevésbé funkcionál. Az MTHFR mutációk hatására az MTHFR enzim aktivitása ugyanis azért csökken, mert ezáltal az enzim kevésbé képes kapcsolódni a riboflavin tartalmú FAD-hez. Az FAD a rövidítése az egyik koenzimnek, ami a riboflavinból keletkezik, és részben felelős annak egészségügyi hatásaiért. 

[15] B12 hiány esetében, a metionin szintáz enzim inaktivitása lecsökkenti a rendelkezésre álló tetrahidro-folsavat (THF), a rendelkezésre álló folsav pedig metil-THF formájában inaktívvá alakul. Ennek eredményeként a sejtek megfelelő mennyiségű folsav rendelkezésre állása ellenére is folsavhiánnyal küzdenek. A DNS szintézis megáll, ez elsősorban a leggyorsabban osztódó sejtek esetében okoz tünetet. A B12 pótlás hatására a metionin szintáz enzim aktiválódik, és a folsav anyagcsere normalizálódik – a folsav viszonylagos hiánya folsav adása nélkül is megszűnhet.

[16] A táplálékban előforduló B12 erős fehérje-kötésben található, melynek szétbontásához egészséges gyomor- és peptikus emésztési folyamatokra van szükség. A szájon át bevihető szintetikus B12 szabad formában van jelen, ezért ennek felszívódásához nem szükséges az erőteljesen működő gyomor-emésztés. A szabad B12 a gyomorból származó R-proteinhez kötődik, majd a duodénumban hozzájuk kapcsolódik az Intrinsic Factor (IF). A B12-IF komplex az ileum terminális szakaszán aktív, kalcium-függő folyamat eredményeként szívódik fel. A felszívódás ennek megfelelően több módon szabályozott – az IF mennyisége, illetve a felvevő kalciumfüggő receptor-molekulák mennyisége a legfontosabb szabályozó. A felszívódott B12 két transzport fehérjéhez kötődhet: a B12 nagyobb mennyisége (70-80%-a) a haptocorrin nevű fehérjéhez kapcsolódik – ez mai ismereteink szerint inaktív, a sejt-metabolizmusban nem vesz részt; a szabad B12 kisebb mennyisége pedig a transzkobalaim fehérjéhez kötődik, létrehozva a biológiailag aktív holo-transzkobalamin (HTC) molekulát. A B12 molekulák legnagyobb részben a májban tárolódnak, a szervezet sejtjeibe a HTC formában, a keringés közvetítésével jutnak el.