III. Az érem két oldala - Köszvény

Alig 60 millió évvel ezelőtt őseink elvesztették C-vitamin szintetizáló képességüket. Az evolúció részéről nagy ostobaságnak tűnik ejteni a C-vitamint, de mint kiderült azért vált tolerálhatóvá a C-vitamin szintézis megszűnése, mert ehhez a vitaminhoz a táplálékból bőségesen hozzá lehetett jutni annak idején.

A C-vitamin szintetizáló képesség ezért feleslegessé vált a túlélés szempontjából, hiszen gyümölcsevő őseinknek gazdag C-vitamin forrás állt a rendelkezésére abból, amit evett.  A dolog amúgy csupán egyetlen génen múlt, a guonolakton-oxidáz génen, amely egyedül a C-vitamin szintézis utolsó lépésében résztvevő enzimet kódolja. Ha a C-vitamin szintézisében közrejátszó egyéb gén is sérült volna, akkor más sokkal fontosabb vegyületek szintézise sem történhetett volna meg és bizony a teremtés koronájának földi pályafutása befejeződik még mielőtt igazán elkezdődött volna. A gyümölcsevő románc mintegy 30 millió évig tartott felmenőinknek, ennek köszönhetjük tompa őrlőfogainkat. Ezután, úgy 20-30 millió évvel ezelőtt, ismét valami különös történt. Őseink fokozatosan elvesztették a húgysavat lebontó urikáz nevű enzim előállításáért felelős gént. A rosszul oldódó húgysavat az urikáz egy jól oldható vegyületté, allantoinná alakította, ami, szemben a húgysavval, a vizelettel jól ürül. Ez látszólag megint övön aluli ütés volt az evolúció részéről. A húgysav a purin lebomlásának kellemetlen és veszélyes mellékterméke, ezért valamilyen nagyon pozitív szerepet is kell játszania az emberi szervezetben, ha ilyen kockázatos utat választott az evolúciónk. Az urikázhiány kialakulása az emberi táplálkozás évmilliói alatt oda vezetett, hogy az embereknek ma akár tízszer magasabb a húgysavszintjük mint más emlősöknek. Nagyon furcsa, hogy őseink elvesztették képességeiket, hogy megbirkózzanak ezzel az egészségre veszélyes anyaggal. Mégis, van rá magyarázat.

Történetesen a húgysavnak olyan kémiai tulajdonságai vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy kiváló antioxidánsként működjön. Az urikáz által lebontott allantoinnak azonban már nincs antioxidáns hatása. Jelenleg a vérünkben keringő antioxidánsok kb. 50%-át a húgysav teszi ki. A húgysav a C-vitamint követően a második legjobban működő védelem az antioxidánsok hatásaival szemben. [x]   Sőt, a C-vitamin és a húgysav részben egymás helyettesítői lehetnek, erre utal az is, hogy a magasabb C-vitamin szint alacsonyabb húgysavszintet eredményez a szervezetben. A dolog tehát evolúciós alkalmazkodásnak tűnik, de őseink, miután millió évekig nem termeltek C-vitamint a gyümölcsökben gazdag esőerdői környezetben, ahogy változott a klíma és mindenevővé váltak, már nem tudták újra kialakítani magukban ezt a képességet. Ha sokáig nem használunk egy képességet, túl sok mutáció halmozódik fel benne büntetlenül és amikor újra szükségünk volna rá, akkor már nem tudjuk megint beindítani. Valamivel tehát kellett pótolni a C-vitamin hiányát, mert amikor áttértünk a vegyes étrendre, szükségünk volt a C-vitamin nyújtotta antioxidáns védelem pótlására. Így jött be a képbe a húgysav.

Hogy pozitív szelekcióról, és nem véletlen mutáció okozta veszteségről van szó, azt bizonyítja az is, hogy szintén az evolúciós alkalmazkodás során alakult úgy, hogy a vese a húgysav 90%-át visszaszívja, ezzel is emelve a húgysavszintet. Ráadásul a vérben keringő húgysav kétharmadát a szervezet maga állítja elő, s csak egyharmada származik a táplálékból. Míg más emlősökben a húgysavszint 0.5–2.0 mg/dl közt mozog, az embernél átlagosan 4.0 és 6.0 mg/dl közti szint a jellemző.

És mit tesz Isten, a húgysav antioxidáns funkciója igen fontos szerepet játszhatott abban, hogy ilyen okosak lettünk. Nagyon valószínű, hogy a megemelkedett húgysavszint miatt nőtt meg az emberszabású majmoknak és az embernek is az agymérete, azaz ennek köszönhetjük az intelligenciánkat. Az agyméret növekedését a megfelelő antioxidáns védelem tette lehetővé. Agyunkban ugyanis az intenzív anyagcsere folyamatok során rendkívül sok szabad gyök keletkezik, amely károsítja az idegsejtek működését. De a magas húgysavszint nem egyszerűen az emberi fajt emelte intelligenciában az állatvilág fölé, hanem az emberek közt is igaz, hogy minél magasabb valakinél a húgysavszint, annál magasabb az IQ-ja. A magasabb intelligenciát a húgysav agyi stimuláló szerepével hozzák kapcsolatba. [1]

A húgysav neuronvédő hatást fejt ki az oxidációs hatásokkal szemben. Magas húgysavszint mellett ritkán alakul ki Alzheimer, Parkinson, izomsorvadás vagy szklerózis multiplex. Megfordítva, a leggyakoribb neurodegeneratív betegségekben, mint az Alzheimer, Parkinson, Huntington betegségekben, és az autoimmun eredetű szklerózis multiplexben egyaránt bizonyíthatóan alacsony a húgysav szint, akárcsak az amiotrofikus laterális szklerózisban.

Az evolúció során több mechanizmus is kialakult arra, hogy a húgysav szintje tartósan magas legyen, mivel ez - eddig nem kellően megértett - evolúciós előnnyel jár. A vérben mért húgysav normál szintjének felső értéke 6.8 mg/dl. A még normál és a már kockázattal járó húgysavszint között kicsi a különbség. Az evolúció azonban nem szokott tévedni. Ha évmilliók fejlődése során ez a magas húgysavszint lett a norma, akkor figyelembe véve a nagy hátrányt jelentő kockázatot, igen nyomós oka lehet ennek.

A szervezet, valami belső szabályozás folytán, kivédi a húgysavszint határon túli növekedését. Védőmechanizmusok kialakultak ki, amelyek az egészséges veséjű, tradicionális táplálkozást folytatóknál megakadályozták a húgysavszint kóros mértékű emelkedését. A húgysav vérszintje attól függ, mennyi lép be a véráramba és mennyi hagyja el azt, vagyis a termelődés és a kiválasztás aránya határozza meg. A véráramba kerülő húgysav mennyiségét az határozza meg, mennyit állít elő a máj, amelyet aztán azt a vérbe üríti. Hogy mennyi húgysav hagyja el a véráramlást, azt az határozza meg, milyen arányban választja ki a vese, és egy kevésbé meghatározó tényező, hogy milyen arányban bontják le a bélbaktériumok. A kórosan magas húgysavszintet általában a túltermelés vagy a csökkent kiválasztás, esetleg a kettő együttese okozza.

Az összes káros esetek több, mint 90%-ában a betegséget az okozza, hogy a vese nem tud megbirkózni a vér húgysav tartalmával, azaz kevesebbet és lassabban választ ki, mint amilyen ütemben az a vérbe kerül a máj munkája révén. A máj a purinokból állítja elő a húgysavat. A purinok kötik össze a DNS és RNS molekulákban a nukleinsavakat, és amikor a DNS és RNS a sejtekben lebomlik, a purinok húgysavvá alakulnak a májban és a test egy-két más szövetében. A máj két forrásból jut purinokhoz: a táplálékból, illetve a test naponta lebomló saját szöveteiből. A napi purin mennyiség kétharmada a test saját szöveteinek lebomlásából származik, és egyharmada jön a táplálékból. Amikor az együttes purin terhelés meghaladja a vese kiválasztó kapacitását, a húgysav vérkoncentrációja emelkedik, és ezzel fokozódik a káros hatások kockázata.

Bár a magas fehérje és húsfogyasztáson alapuló étrend sok purint tartalmaz és az volna várható, hogy fokozza a húgysavtermelést, valójában a fehérjefogyasztás csökkenti a vér húgysavszintjét azáltal, hogy fokozza a húgysav ürítését. Ez a látszólagos paradox hatás azért következik be, mert a vese fokozza a húgysav kiválasztást, ha fokozódik a táplálékkal bevitt purint szintje. Miután kétmillió éven át sok húst ettünk, a legvalószínűbb evolúciós folyamat az, hogy a természetes szelekció során alkalmassá váltunk a magas purint tartalmú ételek fogyasztására. Ősi hús alapú étrendünk fényében paradox állítás, hogy a magas purin tartalmú hús köszvényt okozna egészséges veseműködés esetén. [2]

Evolúciós okokból indokolatlan a magas húgysavszintnek megbetegítő hatást tulajdonítani. A helyes táplálkozást folytató embereknél a magas húgysavszinttel jó vesekiválasztás jár, azaz megfelelő egyensúly alakul ki, hogy a szervezet élvezhesse a magas húgysavszint előnyeit, de ne alakuljon ki betegség. A helytelen táplálkozás azért vezet abnormális húgysavszinthez és a vele járó kellemetlen következményekhez, mert nem csak a húgysavszintet növeli, hanem jelentősen lerontja a vese húgysavkiválasztását. Amit valójában keresnünk kell, az az a táplálkozási tényező, amely egyszerre fokozza a húgysav szintézisét a májban és egyben gátolja a vesét a húgysav kiválasztásában.

A kóros húgysavszint legismertebb káros hatása a köszvény. Amikor a húgysav koncentrációja túl magas a vérben (férfiakban >7.0 mg/dl, nőkben >6.0 mg/dl), a húgysav kristályok alakulnak ki és lerakódnak az ízületekben, fájdalmat, duzzadást, gyulladást és merevséget okozva. Gyakori a vesekövesedés is. Érintheti bármely ízületet vagy a test bármely szövetét, de leggyakrabban a nagy lábujj lábközép csontjának ízületében, a sarokban vagy a térdben jelentkezik. A húgysav kristályok ízületekben való folyamatos lerakódása köszvényes csomókat hoz létre, amelyek koptatják és károsítják a velük érintkező csontokat. Így a köszvény közvetlen oka a vér emelkedett húgysavszintje (hiperurikémia). Fontos a termelődés/kiválasztás aránya. A köszvényes betegek 90%-ának azért van köszvénye, mert a veséje alacsony szinten választja ki a húgysavat. A vesefunkciók romlásának hátterében elsősorban a metabolikus szindróma elemei állnak, mint a magas vérnyomás, az inzulinrezisztencia, a magas vércukorszint. Ezek viszont nem a fehérje, hanem a fokozott szénhidrátfogyasztástól alakulnak ki. [3]

A köszvény ma ajánlott diétája sajnos a köszvény fenntartására, nem pedig megszüntetésére alkalmas. A korral romló vesefunkciók, a fruktóz- és alkohol-fogyasztás többszörös kockázatot képvisel, mint a purintartalmú ételek fogyasztása. Az eredetileg evolúciós előnyt jelentő magas húgysavszint civilizációs hatásokra válhat hátránnyá. [4]

A köszvényesek 95%-ában kimutatható a hiperinzulinizmus, 76%-ukban pedig már az inzulinrezisztencia is. A rendszeres alkoholivás két mechanizmuson keresztül is növeli a köszvény kialakulásának a kockázatát. Az alkoholfogyasztás hatására tejsav keletkezik, ami gátolja a vese húgysavürítését. Ugyanakkor az alkohol, különösen a sör fokozza a szervezetben a purintermelést. A fruktóz több mechanizmuson keresztül is emeli a húgysavszintet. Egyrészt a májban történő lebomlása során purin képződik. Másrészt, a fokozott fruktózfogyasztás az SLC2A9 gén által kódolt GLUT9 szállítófehérjén keresztül megemeli a húgysavszintet, egyrészt mert a GLUT9 fokozottan visszaszívja a vesében a húgysavat, másrészt mert csökken a húgysavürítés a GLUT9 aktivitásának a zavarásával. A harmadik mechanizmus a fruktóz metabolikus szindrómát, inzulinrezisztenciát okozó hatása, ami magában önálló kockázati faktora a köszvénynek. A fruktóz serkenti a máj húgysav szintézisét, következésképen emeli a vér húgysav szintjét. Ezek az állapotok a járulékos vesekárosodással együtt megemelik az evolúciós okokból amúgy is magas húgysavszintet. A magas húgysavszint tehát nem ok, hanem következmény. [5]

 

 

Hivatkozások

---------------------------------------------

[1] Az írott történelem során a köszvény olyanok életét keserítette meg, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, VIII. Henrik, Benjamin Franklin, Alexander Hamilton, Alfred Lord Tennyson, Voltaire, Isaac Newton, Charles Darwin, Leonardo da Vinci stb.

[2] A máig érvényes orvosi paradigma szerint ezt a jelenséget a magas purintartalmú ételek, azaz a húsok fogyasztása okozza. Pedig téves hiedelem, hogy a köszvényt főként a túlzott fehérjefogyasztás okozza. A fokozott fehérjefogyasztás valójában növeli a húgysavürítést a vesében, aminek következtében a több fehérjét fogyasztókban alacsonyabb a vérben mért húgysavszint. A magas purin tartalmú étrendhez alkalmazkodnia kellett ősünknek, különben kihalt volna. Ahogy őseink egyre több húst ettek, nyilvánvalóan megszaporodott körükben a köszvény, ami viszont nagyon nehezítette a mozgást, és a durva szelekciós folyamat a köszvényhajlamúakat finoman fogalmazva eltüntette. Azok maradtak meg, akiknél a húgysavürítés fokozottan megnőtt a fehérjefogyasztás hatására.

[3] A metabolikus szindróma lényege, hogy az éveken át folytatott szénhidrát-dús étrend hatására a belső szervek körül és belül viszcerális zsír rakódik le, folyamatos szervezetszintű gyulladást okoz és fokozza az inzulinrezisztenciát. A magas inzulin- és vércukorszint, valamint a gyulladás merevvé teszi az érfalakat, így kialakul a magas vérnyomás. A cukrok túlzott fogyasztása jelentősen megemeli a triglicerid és a VLD szintet. A VLDL az egyetlen veszélyes koleszterinfrakció. Kis molekula, ezért képes behatolni az erek falába és ott lerakodni. Ha kialakul a metabolikus szindróma okozta vesefunkció romlás, akkor már nincs messze a köszvény sem.  A patológiásan magas, már betegséget is okozó húgysavszintet kezelni kell, de életmódváltással is sokat tehetünk ez ügyben, hiszen az elsődleges ok az esetek döntő részében a megromlott veseműködés. Az elhízás az inzulinrezisztencia következménye, s az elhízás fokozott húgysav termeléshez és a csökkent ürítéshez vezet. A magas húgysav szint nem jár automatikusan köszvénnyel. A 9 mg/dl-nél magasabb értéket mutató embereknek is csak a 22%-a szenved a hatásától.

[4] A köszvény (Arthritis uricat) lehet örökletes, de kialakulhat az étrend, alkohol fogyasztási szokások, valamint nem megfelelő veseműködés, enzimhiányok, enzimműködési zavarok miatt is. A vér húgysavszint nem különbözik lényegesen a köszvényes és az egészséges emberek között, viszont a vér homocisztein szintje jelentősen magasabb a köszvényes betegeknél. A károsodott vesefunkció összefügg a vér homocisztein szintjével és a köszvény kialakulásának valószínűségével és romlásával. A homocisztein egy egységnyi növekedés hatására több mint 8x-os az emelkedett vér húgysavszint kockázata, ami a köszvény kialakulását segíti. A magas homocisztein szinttel rendelkező személyeknél magasabb a vér húgysav szintje, valamint alacsonyabb a folát (B9 vitamin) és B12‑vitamin szintje, mint az egészségeseknél. A folát annál nagyobb mértékben csökkenti a húgysav szintet, minél magasabb a homocisztein értéke. A közép-európai emberek folát bevitele is igen alacsony csak mintegy harmada a táplálkozási ajánlásokban megfogalmazott értéknek. E mellett a köszvény diétában tiltott vagy kerülendő élelmiszerek közül több a B12-vitamin fő forrása is, ezért a B12-vitamin hiánya tovább súlyosbodhat. Egyes vizsgálatok szerint a vegetáriánusoknak magasabb a húgysavszintje, mint a húsevőknek. 😊

[5] A nyugati orvoslás a húgysavat olyan káros anyagcsere-mellékterméknek tekinti, amelynek szintje minél alacsonyabb, annál jobb. Rossz hírét az keltette, hogy a köszvényt a kórosan magas húgysavszint okozza. A 2000-es években megjelenő értékelések, amelyek a magas húgysavszintet felelőssé tették a magas vérnyomásért, az inzulinrezisztenciáért, a cukorbetegségért, a magas gyulladásszintért, a máj elzsírosodásáért, tehát a metabolikus szindróma kialakulásáért, egyenesen közellenséget csináltak a húgysavból. Pedig ezek a megállapítások meglehetősen ingatag lábakon állnak, mert a fentebb említett zavarok maguk is magas húgysavszintet okoznak, s nem könnyű kideríteni, melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás.