Csodamolekula
1. Nitrogén-monoxid szintáz (röviden NOS) útvonal
A nitrogén-monoxid-szintáz (NOS) az endothel sejtjeinkben található enzim. Ez az enzim az L-arginint nitrogén-monoxiddá alakítja egy nagyon összetett és bonyolult reakcióval. Az életkor előrehaladtával sajnos elveszíti funkcióját, így körülbelül 40 év után ez az enzim már csak 50%-ban működik, 70 év után már csak 25%-ban. Ennek az enzimnek az elvesztését tartják az egyik leggyakoribb oknak az életkorral összefüggő betegségek progressziójában. Az így termelt NO szintje elméletileg három féle képen is növelhető. Növelhető L-Arginin, L-Citrullin és Glutation alapú kiegészítők szedésével. Az arginin a szervezetben enzimatikus úton nitrogén-monoxiddá, míg a citrullin argininné bomlik le, amelyből aztán nitrogén-monoxiddá bomlik. A glutation, amely fontos kénhidrogén csoportot hordozó vegyület a szervezetben, kölcsönhatásba léphet a nitrogén-monoxiddal, és még stabilabb formává – S-nitroso-glutationná – alakítja. Ez a vegyület tartós nitrogén-monoxid hordozóként funkcionálhat a szervezetben. A baj az, hogy a szájon keresztül szedett kiegészítők nagy részét (kb. 80 %-át) a gyomorsav semlegesíti és nehezen kerülnek be a vérkeringésbe. Egy másik NOS enzimnövelő út a rendszeres sportolás, értsd intenzívebb testmozgás, gyaloglás. Végül az antioxidánsokban gazdag ételekre összpontosító egészséges táplálkozás is hozzájárul ahhoz, hogy a NOS enzim megfelelően működjön, mivel a nitrogén-monoxidot a hemoglobin és a szabad-gyök szuperoxidok inaktiválják. De fordítva is igaz. Egyes tényezők, mint például a táplálkozási szempontból helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a túlzott stressz, a magas koleszterinszint és az emelkedett vércukorszint korlátozzák a szervezet nitrogén-monoxid termelési képességét.
2. Nitrát-nitrit-nitrogén-oxid útvonal
3. Orrmelléküreg útvonal
Az utóbbi évek kutatásai megtalálták annak magyarázatát, hogyan képesek biztosítani a hosszú életet ezek a gyorsan elbomló gázmolekulák, amelyek a fehérjékhez kötve folyamatosan keringenek a vérben. A nitrogén-monoxid értágító tulajdonságát már évek óta kiderítették, de az eddig rejtély volt: a másodpercek alatt eltűnő és folyamatosan termelődő gáz hatása miképpen lehet tartós, például a rendszeresen mozgó emberek nemcsak ritkábban kapnak infarktust, de ha mégis jön a szívroham, az izomkárosodás kisebb, mint a tétlenül élők esetében. Az emberiség történelme során alkalmaztak már néhány nagyszerű elixírt az egészség helyreállítására és az élet meghosszabbítására. Érdekes, hogy az elixírt, melyet az emberiség keres, valójában a szervezetünk maga termeli, csak nem mindegy, hogy hogyan, mennyit és mikor.
[1] - Az élő szervezet sejtjei kémiai közvetítő anyagok révén kommunikálnak egymással (transzmisszió). A központi és a perifériás idegrendszer (nem akaratlagos, vegetatív idegrendszer) sejtjei közötti információáramlás a neurokémiai transzmisszió. Régóta ismert, hogy az idegek elektromos ingerlése jellegzetes élettani hatásokat vált ki: pl. a szív működése gyorsul, lassul, vagy akár meg is állhat. Sokáig nem értették, hogy az elektromos jel (a szignál) hogyan terjed az idegsejttől a végrehajtó sejtekig. Jelentős felfedezés volt ezért, amikor először mutatták ki egy kémiai anyagról, hogy annak éppen olyan hatásai vannak, mint bizonyos idegek ingerlésének. A jelátvitel egyik idegsejtről a másikra egyirányúan történik, az ún. szinapszisban, amelynek lényege, hogy az ide érkező ingerület hatására felszabaduló ingerületátvivő anyag, a transzmitter a két idegsejt között elhelyezkedő rést „áthidalva” az ingerületet továbbítja a következő idegsejtre. A transzmitterek általában ingerlésre szabadulnak föl, a hólyagocskákból az idegvégződésben, kalcium (Ca2+) hatására. Kivétel a nitrogén-monoxid és a prosztaglandinok, amelyek diffúzióval jutnak át a sejtmembránon. Ezeknek az anyagoknak nincsenek raktárai, közvetlenül a sejtből szabadulnak fel, ahol szintetizálódtak.
[2] - Az olasz Dr. Louis Ignarro vezette tudósok, akik felfedezték a keringési rendszerben, 1998-ban elnyerték az élettani és orvosi Nobel-díjat. Együtt azt találták, hogy a nitrogén-monoxidot az érfal endoteliális sejtjei termelik, és jelzi az erek kitágulását és összehúzódását. Ily módon szabályozza a véráramlást, és így számos szervrendszert érint, így az egész keringési rendszert is. A Nobel-díjas felfedezés mutatott rá arra is, hogy a nitrogén-monoxid annak az univerzális ingerületátviteli mechanizmusnak a része, amely fontos szerepet játszik a sejtek életműködéseinek regulációjában és a sejtek közötti kommunikációban. Az eddig csak légszennyezőként ismert, a gépkocsik üzemanyagának elhasználódásakor, a nitrogén égésekor keletkező gáz, a nitrogén-monoxid egyből sztármolekula lett, mint az élő szervezet fontos, funkcionális alkotó eleme. Világméretű és igen eredményes kutatómunka indult el a bejelentés hatására. Az elmúlt tíz év alatt igazolták a felvetés helyességét: valóban a nitrogén-monoxid az a szignál, amely beindítja azt a biokémiai eseménysort, amelynek eredményeképpen az erek kitágulnak, s ezáltal a vérnyomás csökken, így a nitrogén-monoxid a vérnyomás szabályozásának egyik meghatározó eleme.
[3] - Régi közhiedelem, még tudományos körökben is, hogy a nitrátok és nitritek rákkeltőek és emiatt elkerülésük fontos. Kutatások foglalkoztak azzal, hogyan lehet a zöldségek nitrát tartalmát csökkenteni, alacsonyabb nitrát tartalmú variánsokat kifejleszteni. Ez elég nagy hiba volt, hisz a nitrát és nitrit nem, hogy nem káros, de egy rendkívül fontos, (pro)vitaminnak tekinthető anyag, melyre nagy mennyiségben van szükségünk. Némi túlzással még azt is mondhatjuk, hogy a zöldségeket éppen a nitrát tartalmuk teszi annyira egészségessé és pont a nitrát tartalmuknak köszönhetik a szív-és érrendszerre gyakorolt jótékony hatásukat. A zöldségek kivétel nélkül sok nitrátot tartalmaznak, főleg kálium-nitrát (E252) formájában. Az elfogyasztott nitrát a vérünkbe, majd onnan nyálunkba kerül, ahol főleg a nyelvünk hátulján lévő baktériumok azt nitritté alakítják. Ennek az átalakulásnak a mértéke egyénenként változó, szájflórától függ. Ahogy idősödünk, enyhén romlik a hatékonyság, feltehetően a szájflóra változása miatt. Ilyenkor a közvetlen nitrit bevitel (pl. fermentált zöldség) jobb hatású, hiszen azt már nem kell átalakítani. A nitritből végül nitrogén-monoxid képződik és ez a lényeg, mert a nitrogén-monoxid számtalan fontos szerepet tölt be szervezetünkben, melynek felfedezése, mint láthattuk, nagy áttörés volt. Arról is beszélnek, hogy a nitrát tartalma miatt nem jó kolbászt vagy feldolgozott húst fogyasztani. Sajnos ezek nem növényi nitrátok, hanem egy tartósítószer a nátrium-nitrát, amely hosszú távon valószínűleg több betegség hátterében áll, mert a szervezetben nitrozaminokká alakul. A nitrozaminok önmagukban nem közvetlenül rákkeltőek, de olyan alkilezőszerek, amelyek megváltoztatják a DNS-t és a metabolikus aktivációból eredő mutációkat. A növényi nitrátok viszont jótékony hatással vannak az egészségre, és bőségesnek kell lenniük az étrendben.
[4] - A kintről beérkező levegő kevesebb mint 1 másodpercet tölt az orrjáratokban, de ezen rövid idő alatt nagy változáson megy keresztül. Az orrnyálkahártya ugyanis felkészíti a levegőt, hogy a tüdő könnyebben tudja hasznosítani, valamint tisztítja is. Egyrészt felmelegíti testhőmérsékletünkre, 37 C fokra, másrészt párásítja. Az orrbemenetben található milliónyi szőröcske kiszűri a 10 µm-nél nagyobb méretű kórokozókat, az orrnyálkahártya által folyamatosan termelt váladékban pedig megtapadnak az ennél kisebb idegen anyagok, amelyek aztán a csillószőrös hámnak köszönhetően a garat felé távoznak, így nem jutnak tovább a tüdőbe. Az emberi kilélegzett levegőben a nitrogén-monoxidot 1991-ben azonosították, majd később azt is sikerült bebizonyítani, hogy a molekulát javarészt a felső légúti területek (orrmelléküregek) termelik és csak minimális hányadban érkezik tüdő felől a molekula.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Írd meg a véleményed: