Fast-on, fast-off

Sometimes it’s hard to find motivation. Sometimes motivation find you!

Minden jel arra mutat, hogy az embereket egy ősi biológiai operációs rendszer működteti, amely úgy van beprogramozva, hogy a külső tényezők változásakor, automatikusan szabályozva, stabil belső egyensúlyi állapotot – homeosztázist - tartson fenn, anélkül, hogy agyi beavatkozásra lenne szükség hozzá. Messzire nem vagyunk teljesen tudatában annak, hogy mi történik a testünkben, az életben tartó bonyolult folyamatainkat hogyan koordinálja a belső operációs rendszerünk. Valamire azonban rájöttünk: ez a biológiai operációs rendszerünk, nevezzük röviden BOR-nak, úgy próbál életben tartani minket, hogy minden sejtünket arra utasít, hogy a lehető legkevesebb energiát használják fel. A BOR, a számítógépek operációs rendszeréhez hasonlóan, nemcsak láthatatlan, hanem autonóm is. Ugye utasításunk nélkül is lélegzünk, például. A tudatos agyi vezérlésünk inkább egy különálló alkalmazásnak tűnik, amit a BOR koordinál, sőt kb. 300 milliszekundummal azelőtt be is avatkozik, mielőtt a tudatos eleme ráeszmélne, mit és miért tesz. Kutatások, kísérletek igazolták, hogy az agy egyharmad másodperccel azután ismeri fel az eseményeket, mint ahogy azok megtörténtek. Bizony, a valóság nem valóságos.  

Lehet, hogy a BOR tett minket a bolygó domináns fajává, de ennek a jól összerakott rendszernek van egy gyenge pontja. Igaz ugyan, hogy folyamatosan dolgozik a háttérben és teljesen láthatatlan marad, - legalábbis addig, amíg meg nem hibásodik, - de nem arra tervezték, hogy boldoggá tegyen. A BOR csak a túléléssel és a faj fennmaradásával foglalkozik. Márpedig a túlélés legcélravezetőbb módja az, ha a lehető legkevesebb energiát használjuk fel, és éppen csak addig éljünk, hogy utódokat hozzunk létre és esetleg felneveljük őket. A fajunk fenntartásához elég a minimum is és a minimumhoz való ragaszkodás elképesztően hatékony evolúciós stratégia. Ez bizony egy igencsak korlátozott módja az életnek. Ez nem tehet minket igazán boldoggá.

Mégis mit lehet tenni, ha a zsigereink mélyén lévő eredeti programozás nem működik kellően tökéletesen. Egyszerű, átvesszük az irányítást az operációs rendszerünk felett. Nos, ez nem is olyan egyszerű. A nyílt harc nem működik, mert rendszerünk nem hagyja, hogy az általa generált, szűkösen adagolt energiát arra használjuk, hogy harcoljunk ellene. Akkor mit tegyünk?  Hát hackeljük meg!  Számítógépes analógia alapján ismerjük, hogy ehhez két dologra van szükség: egy belépési útvonalra és egy módszerre, amellyel hozzáférhetünk a saját operációs rendszerünkhöz, hogy manipulálni tudjuk.

A tanulmányok rámutatnak, hogy a bejárat a rendszerbe éppen az a sajátosság, hogy ösztönösen a lehető legkevesebb energiát használjuk fel az élet alapvető dolgaira. Ha pedig nincs elég energiánk, akkor a BOR pontosan tudja, hogy melyik rendszereket kell leállítania és milyen sorrendben. Ez ad hozzáférést az irányításhoz és teszi lehetővé, hogy jelentős módosításokat tudjunk végrehajtani a testünk automata működésében annak érdekében, hogy oda juttassa az energiát ahová tudatosan szeretnénk, sokkal kevesebb idő és erőfeszítés árán és sokkal hatékonyabban, mint a hagyományos technikákkal: orvosság, terápia, edzés stb.

A módszer pedig a megfelelő jelzések küldése a szervezet felé, amivel valós veszély okozása nélkül meg lehet győzni az automatikus vezérlő rendszerét arról, hogy változtatnia kell és lépjen ki az erőfeszítést nem igénylő, minimális energiabefektetési állapotából, különben meghalhat. A jel természete mellett lényeges a jel időbeli erősödése és gyengülése, vagyis mérnöki szemmel nézve, a jel formája. Ha a jel rossz, vagy túl sokat tart, vagy túl erős, akkor a szervezet elveszítheti a homeosztázis természetes állapotát, ami bizony káros. Ha a jel viszont nem elég erős, akkor nem fejt ki kellő hatást. 

A tanulmányok megállapították, hogy a BOR kevésbé reagál arra, hogy sokáig csinálunk valamit keményen, sokkal inkább reagál arra, ha hirtelen csináljuk azt a valamit és nagyon keményen, utána nagyon gyorsan visszatérünk az alapállapotba. Az optimális jel tehát tüske (spike) formájú meredek görbe, ami az alkalmazott stimulálás gyors növekedését és gyors csökkenését - fast-on, fast-off - jelenti. A BOR kiborul, mert becsapják egy olyan jelzéssel, amit úgy értelmez, hogy a túlélés érdekében egy rugalmas változást kell létrehoznia, amely képes kezelni ezt az egyetlen hirtelen, rövid, megerőltető erőfeszítést. Ha pedig ezek után a sejtek felé azt az információt közvetíti, hogy szélsőséges körülményekkel kell megbirkózniuk, akkor azok felpörgetik a mitogenezist (az új energiatermelő mitokondriumok növekedésének a képességét) és a mitofágiát (a gyenge, nem hatékony mitokondriumok célzott eltávolítását). 

A siker kulcsa, hogy kitaláljuk milyen jelet használjunk, mennyire erősítsük ezt a jelet, milyen gyorsan kapcsoljuk be és milyen gyorsan kapcsoljuk ki, annak érdekében, hogy felszabadítsuk a bennünk rejlő rejtett lehetőségeket és önmagunk legjobb változata legyünk.

Üdvözlet a biohackerek világában, végül is te vagy az az egyetlen ember, aki boldoggá tehet téged. Ez nem mindig igaz, de jól hangzik és motivál. Az viszont igaz, hogy a korral változnak azok a tényezők is, amelyek boldoggá tesznek minket és azok is, amelyekkel boldoggá tehetjük a világot.

A következő részek ismertetik azokat a legújabb biohacking technikákat, amelyekkel befolyásolni lehet a biológiánk alapprogramját és amelyek képessé tesznek hatékonyan és mérhetően fejleszteni önmagunkat, kb. 90%-kal kevesebb idő és erőfeszítés árán, mint amit a hagyományos technikákkal esetleg elérhetnénk. 😊