Kripto Pénzek

 

Nincsenek szabályok arra, hogy mi lehet pénz, és mi nem. A pénz értékét a közmegegyezés adja, ami a stabilitásba, megbízhatóságba, tartós értékállóságba vetett általános bizalomra épül.

Előbb a pénz csak fizikai formában volt jelen, mint készpénz (cash). Előnye, hogy a tranzakció azonnali, végleges, és nem szükséges a bizalom a felek között. Hátránya, hogy személyes jelenlétet és a pénz fizikai jelenlétét teszi szükségessé. A későbbiekben megjelentek a készpénz nélküli fizetési módok, a bankkártya, a csekk, az elektronikus számlák. Előnyeik a relatív gyorsaság és kényelem mellett a biztonság, amit a közbeiktatott harmadik fél, a bankrendszer biztosít, mint a pénzmozgást irányító, nyilvántartó és elszámoló hatóság. A bank tartja nyilván, hogy kinek mennyi pénze van a számláján és ő akadályozza meg, hogy valaki kétszer költse el ugyanazt a pénzt. Legfőbb hátránya a tranzakciók végrehajtáshoz szükséges bizalom, a bank sebezhetősége (biztonsági kockázat), az információszivárgás lehetősége, központi ellenőrzés, megfigyelések, esetleges tiltások lehetősége, a költségek és a változó tranzakciós idő. Szóval a harmadik fél elveszi egy nagy részét annak a tulajdonságnak, hogy a saját pénzünk urai lehessünk.  És akkor még nem is vettük számításba az inflációt, amelyet az állami tevékenységeket finanszírozó jegybankok generálnak.

 Ezt az akadályt lépik túl a kriptopénzek, amelyek lehetővé teszik az elektronikus fizetést egy harmadik fél közvetítése nélkül és ahol csak két szereplő van, az indító és a fogadó fél. Ezt úgy teszik, hogy teljesítik a készpénz elvárt szerepét (közvetítőnélküliség, végérvényes ügylet) a digitális világban, és kőbe vésett technológiája biztosítja, hogy senki se manipulálhassa a mennyiségét és inflálhassa el értékét a birtokosai kárára.

            Mai világunkban nem számít újdonságnak, hogy a pénz csupán adat, amelyet hálózatba kapcsolt számítógépek mozgatnak egymás között. Nem meglepő tehát, hogy a kriptopénz tulajdonképen egy virtuális elektronikus pénzügyi eszköz, amelyet csereeszközként, fizetőeszközként vagy pénzügyi tartalékképzőként használhatunk. A felhasználók közötti direkt kommunikáció és adatmozgatás egyszerű, klasszikus hálózaton történik, a bonyolultság (egyesek szerint az ördög) a részletekben, vagyis az alkalmazott protokollban rejtőzik. Hogy is van ez?

A kriptopénzek mögötti technológia a centralizált rendszerekkel szemben az elosztott hálózati topológiát használja. Ennek a lényege, hogy mindenik számítógép, amire feltelepítették a kiszolgáló programot, egy elosztott hálózat eleme (csomópontja) lesz, és más csomópontokhoz kapcsolódik mindenféle alá-fölé rendeltség nélkül. Végeredményben mindenik csomópont összeköttetésben áll az összes többivel, így egy vagy több csomópont kiesése nem okoz fennakadást a rendszer működésében, mert feladatát átveszik a tőle távolabb levő működőképes csomópontok. Ha az egyik csomópont (ügyfél) egy tranzakciót kezdeményez, az ezzel kapcsolatos információ (a küldő és fogadó fél címe, az időpont és a pontos összeg) egy adatcsomagba, un. blokkba kerül és a hálózaton keresztül mindenik csomópont megkapja. Eddig az egyszerűség, most jön a bonyolultabb része.

A csomópontok között vannak olyan, rendszerint nagy teljesítményű számítógépek melyek önkéntes alapon bonyolult titkosítási programokat futtatnak a tranzakciók hitelesítése és jóváhagyása céljából. Ezért nevezik ezeket bányagépeknek. Ezek igazolják, hogy a tranzakciót indító személy rendelkezik a szükséges pénzzel és nem próbálja meg kétszer elkölteni ugyanazt az összeget. Miután egy bányagép elsőként jóváhagyja a tranzakciót, az adatait elküldi a többi bányagépnek. Ha azok is rendben találják, akkor a blokk egy adatlánc végére kapcsolódik, vagyis megmásíthatatlanul rögzítésre kerül. Minden csomópont eltesz egy másolatot a blokkláncról, ami tulajdonképen a tranzakciókat felsoroló lista, így egymást is folyamatosan ellenőrzik. A lista nyilvános, bárki áttekintheti, csak azt nem tudhatjuk, hogy egy adott cím kihez tartozik. A feladatot elsőként megoldó bányagép jutalmat kap a tranzakció hitelesítéséért, újonnan generált kriptopénz formájában. A bányagépek versenyeznek azért, hogy elsők legyenek és rendszerint az győz, akinek a számítási teljesítménye a legnagyobb.

            Tehát a kriptopénz egy számítógépes protokoll, amelyet informatikai eszközök milliárdjaira lehet feltelepíteni és futtatni világszerte. A szoftvert futtató bármely eszköz csatlakozhat a hálózathoz és használhatja is. Az első kriptopénz a Bitcoin volt, ezt egy anonim programozó indította útjára 2009-ben. Sikertörténete publikus. Számos szakembernek jelentett inspirációt és hamarosan több százan követték példáját. Kezdetben relatív könnyű dolguk volt, mert a már létező blokklánc protokollokat megálmodó tehetséges programozók már elvégezték a munka nehezét, és a programokat mindenki számára hozzáférhetővé, nyílt forráskódúvá tették. Ráadásul a törvényes szabályozás is hiányzott. Ha nem az innováció miatt akart valaki új kriptopénzt létrehozni, hanem azért, hogy neki is legyen, elegendő volt, hogy lemásolja a meglévő kódot, majd megváltoztatta egy-két helyen. A legtöbben nem azért hoztak létre kriptopénzt, mert az szükséges volt a projektjükhöz, vagy mert fizetési eszközként kívánták használni, hanem mert egy rövid ideig könnyű és ellenőrizhetetlen pénzkereseti lehetőséget jelentett a létrehozónak. Nem csoda, hogy ezek többségéhez nem társult valódi érték, innováció és felhasználhatóság. Mára már a helyzet megváltozott.   

Nézzük meg, hogyan indul egy új kriptopénz életútja. Ha egy kriptopénz egy önálló blokkláncrendszeren alapszik, coinnak nevezzük, ha egy meglévő blokklánc áll mögötte akkor tokennek.

Általában azok a sikeres tokenkibocsájtások, melyek célja valamilyen életképes projekt támogatása. A projektnek szilárd bizonyítékokkal kell alátámasztania, hogy hogyan fog működni, miért értékes, mit csinál, mit igényel, kinek szól és hogyan lehet fejleszteni. A kockázati tőke bevonására és a projektfinanszírozásra nagyon hatékony módszer az elsődleges érmekibocsájtás (Initial Coin Offering, röviden ICO), vagyis az a folyamat, amelynek során egy új kriptopénzt első alkalommal kínálnak eladásra az alkotók. A manapság megjelenő ICO-k közül csak azoknak van esélye a sikerre, amelyek valamilyen valós probléma megoldására alkalmazzák a blokklánc technológiát. Miután az induló alapítók elkészítették tokeneiket, meg kell győzniük a befektetőket, hogy támogassák projektjüket azáltal, hogy részt vesznek az ICO-ban. Ezt gyakran egy úgynevezett fehér könyv (White Paper) kidolgozásával érik el, amely leírja a vállalat céljait és a működését. Pontos választ kell adnia, hogy mi a kriptopénz célja, mi az a probléma amire megoldást kínál, a tőke felhasználásának ütemtervét, a kommunikáció eszközét, a projekt egyediségét. Az alapítók ezt a fehér könyvet kombinálhatják egy olyan weboldallal is, amely további információt nyújt a projektről, a csapatról és arról, hogy miért gondolják, hogy a kriptovaluta-projekt sikeres lesz. Szükség van egy részletes pénzügyi és műszaki modellre, valamint a tokent promotáló közösségi oldalra is. A befektetők abban a reményben és elvárásban vesznek részt az ICO-ban, hogy az érdeklődés és kereslet a termék/szolgáltatás iránt megnövekszik, így a vállalkozás jövőben sikeres lesz, ami végeredményképpen a rendszer alapjául szolgáló token értékén emel. Az ICO lebonyolítása után a következő fontos lépés, hogy a projekt kriptotőzsdére kerüljön, hogy kereskedni lehessen a tokenekkel.

Az egyik legfrissebb trend, amely egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül, a valós világban létező eszközök tokenizálása (Real World Asset, röviden RWA). Az RWA lényege, hogy valós eszközöket digitális tokenekké alakítják egy okos-szerződés segítségével, majd a blokklánc technológia segítségével lehet megosztani, kereskedni vagy akár biztosítani. Ezek a tokenek képviselik az eszköz tulajdonjogát, és szabadon kereskedhetők a blokkláncon. A rendszer lehetőséget ad arra, hogy a befektetők a részvényekhez hasonlóan vásároljanak részesedést egy nagyobb értékű eszközből, anélkül, hogy teljes egészében birtokolniuk kellene azt. Az RWA nagy előnye, hogy demokratizálja a befektetéseket. Korábban egy értékes ingatlan, műtárgy, árucikk, egy komolyabb vállalkozás, vagy nagyobb stratégiai termékkészlet csak kevesek számára volt elérhető. A tokenizálásnak köszönhetően most már kisebb összeggel is be lehet szállni ezekbe a befektetésekbe, ami különösen vonzó lehet a kisebb tőkével rendelkező befektetők számára.

Ezek a tokenek lehetővé teszik a bonyolult szerződéskötési folyamatok egyszerűsítését, mivel a token-birtoklása önmagában is képviselhet tulajdonjogot, ami előrevetíti a jövőbeli tulajdoni viszonyok egyszerűsítésének lehetőségét. A tokenizált valós világbeli vagyontárgyak könnyebben kezelhetők, hozzáférhetők, és kereskedhetők, mint a hagyományos eszközök. Az RWA tokenek valódi értékkel rendelkeznek szemben sok spekulatív kripto pénzzel, jogi keretek között működnek és stabil befektetési lehetőséget kínálnak a hosszú távra gondolkodó befektetők számára.

Az RWA, azaz a valós eszközök tokenizálása egy izgalmas és gyorsan fejlődő terület, amely alapjaiban változtathatja meg, hogyan gondolkodunk a befektetésekről. Az RWA protokollok nem pusztán új technológiai vívmányok – ezek a rendszerek újra fogalmazzák, hogy mit jelent birtokolni, befektetni, hitelezni vagy finanszírozni. Aki ma megérti és használja ezeket az alapokat, holnapra előnybe kerülhet, amikor a digitális pénzügyi világ végérvényesen találkozik a valós gazdasággal.