. Lambda . blog

          A tapasztalatok szerint nem ritka, hogy felcseréljük a fejünkben a "ha A, akkor B" valószínűséget a "ha B akkor A" valószínűségével. Haragszik rám a galambom, mert nem szól, tartja a népdal. Nos, ilyen az ember, ahelyett, hogy higgadtan felmérné, mennyire valószínű, hogy ha nem szól akkor haragszik, rögtön azt kalkulálja, mi a valószínűsége annak, hogy ha haragszik, akkor nem szól, ami általában csüggesztőbb eredményt hoz. Pedig minél ritkább a harag és minél gyakoribb a csend, annál inkább ideje lenne újragondolnunk azt, ami a népdalban áll.           A 18. században élt egy lelkész aki megpróbálta számszerűsíteni a hitet, mint a meggyőződés fokát, és szabadidejében amatőr matematikusként alkotott egy elméletet arról, hogyan módosítja egy esemény valószínűségét más, kapcsolódó események megtörténte. Elméletében a megfigyelt események valószínűsége még nem a végeredmény, hanem csak annyiban számít, amennyiben korábbi ...

Nemcsak a magánéletünknek, de a társadalmi folyamatoknak is az érzéseink adnak értelmet. Ha azt akarjuk tudni ki vezesse a közösségeinket, milyen gazdasági lépéseket tegyünk meg, nem a tudósok tanácsait kérjük, de nem is az Írásban keressük a választ, hanem demokratikus választásokat tartunk és megkérdezzük az embereket. Hiszünk abban, hogy a szavazó tudja a legjobban, mi kell neki, és hogy a szabad emberi akarat a legnagyobb politikai hatalom. De honnan tudja a szavazó, hogy mit válasszon? Hát, legalábbis elméletileg, a legbensőbb érzelmei sugallatát követi. Csakhogy ez nem mindig egyszerű. Ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljek az érzéseimmel, ki kell szűrjem az összes propagandát, a politikusok hazudozásait, a ravasz tanácsadók érdekeit, vagy éppen a felbérelt szakértők véleményét. Valahogy ki kell zárnom a zajt és csak a valódi belső hangomra kell figyeljek. És amit ez a hang súg a fülembe, nos hát onnan tudom, hogy kinek kell vezetnie a közösséget, vagy éppen az országot. Rég...

          Le szeretnék fogyni! Többször is próbáltam már, de a súlyom helyett mindig csak a jókedvem, meg a türelmem csökkent. Lehet azért, mert eddig agyatlanul próbálkoztam. Na de ezután mérnöki módon fogok eljárni. Íme, mit agyaltam ki. 

          Ha egy hagyományos autót megvásárolnak, a vezetővel együtt az a közlekedési kultúra, vagy kulturálatlanság is beleül az autóba, amellyel az adott országban, vagy adott régióban létezni lehet. Bizonyára a legtöbben meg tudnánk nevezni néhány olyan országot, vagy régiót ahol hagyományosan nem tartják be a közlekedési szabályokat, a sebességkorlátokat, ahol az erősebbnek, agresszívebbnek van elsőbbsége, ahol a vezetés inkább élet-halál harcra emlékeztet, mint a társadalom rendezett működésének egy megnyilvánulására. És meg tudnánk nevezni olyan vidékeket is, ahol ennek épp az ellenkezője jellemző.           Mi fog történni a mesterségesen intelligens autók megjelenésekor? Az „önvezető” járműveknek a normál forgalomba illesztésének legnagyobb kihívásaival valószínűleg azokban az országokban kell majd szembesülni, amelyek az első kategóriába esnek. Érdekes probléma lehet egy olyan autó ...